2011. november 29.

Pancsi-pancsi

Jut eszembe, nem is újságoltam, hogy megfürdettük Cat-et. Hogy milyen volt? Könnyű! De tényleg. Néha volt egy-egy morgás meg szökési kísérlet, de ketten tök simán le tudtuk zongorázni a műveletet. Szemmel láthatóan élvezte amikor a hátára folyattuk a meleg vizet.: ) Mikor jó alaposan megtöröltem - na az már nem tetszett neki - elkezdte magát vadul nyalogatni. Mivel szemmel láthatóan remegett, mert fázott, a hajszárítózás szörnyűségének meg nem akartam kitenni, így hát bebújtattam a takaróm alá. Este 11-től hajnal 4-ig a takaró alatt aludt. 4 óra után egy teljesen megszáradt selymeske bújt elő:) Állatorvosi tanácsra fürdettük meg, mert a sok kenőcsöt már nem tudtuk és nem is lehetett letörölni.

Kényelmes alvás cicával?

Szerintem olyan nincs. Amikor nincs itthon a pasim akkor megengedem neki, hogy bejöhessen mellém az ágyba. Meg hát most beteg volt egy kicsit...kellett az extra törődés:) Pasi megjött, első éjszaka cica (ismét) bent. De nem ám csak úgy beugrik az ágyba és alszik. Nem! Az én oldalamnál felugrik, bebújik a takaróm alá, bevackolja magát a hasamhoz és ott elalszik. Majd mikor már jó melege lett (gondolom) kijön és kettőnk között elnyúlik. Vagy ma éjszaka pl. úgy aludt ahogy a pasim, így a lábát a pasi hátára tudta rakni:) Mindenesetre nem túl kényelmes vele aludni, mert sokat túr-fúr, nem hagyja magát. Amikor erre ő maga is rájön akkor kivonul a helyére...:)

Vissza az üzletbe

Jó pár napja írtam, hogy kapott a Cat egy cicaágyat. Olyan kis tündérit. Akkor a boltban azt mondták, hogy a blokkot őrizzem meg és ha úgy gondolom bármikor visszavihetem! Komolyan. Ez az üzlet a J.S.! Mintha csak megéreztem volna...blokk elrakva...a Cat max. kétszer ment bele, addig tartott a lelkesedés. Tegnap estére ott tartottunk, hogy inkább átugorja, mintsem bele kelljen lépnie. Ki érti ezt? Nem kell neki. Akkor irány az üzlet, pénz vissza. Tényleg veszek neki magamnak egy köntöst. Mert az enyémet már kisajátította. Ha lemegy szaladgálni akkor birtokolhatom egy kicsit:)

Ünnep süti/sütés nélkül???

Bizony az idén most először előfordulhat az, hogy nem fogok húsz félét sütni karácsonyra, mert nem lesz kinek. Pasim diétázik én meg amennyi sütit megeszem azért kár nekiállni bárminek is. Bárhogy is alakul a karácsony a zserbót a szülőknek és még mást is én sütök. Tavaly például busszal küldtem le nekik, nagyon mókás volt:)
Ja és vannak nagyon szép új bonbon készítő formáim, muszáj lesz valakinek/valakiknek feláldozni magukat, hogy egyék mert én olyat is akarok csinálni. Gondoltam rá, hogy bérsütést vállalok, mert sütni jó és sütni kell.:)

A félreértések elkerülése érdekében nálam egy-két süti megsütése az nem sütés, az amolyan bemelegítés, ezért a nyafogás:)

Köröm(lakk)

Sok-sok évvel ezelőtt sok-sok évig műkörmöm volt. Imádtam. Aztán egy körömsérülés miatt többé nem lehet. Most rövid a körmöm. Szépen megreszelve, de inkább rövid, mint hosszú. Ma már a hosszú köröm sem tetszik. Viszonylag sokat lakkozom a körmömet, de röviden is nagyon szép és mutatós. Az már csak mellékes, hogy most a rövid a divat.:) Ősz típus vagyok, így szeretem a barnás-pirosas lakkokat. De önmagában a pirosat is. Persze a megunhatatlan franciának sem tudok ellenállni, de azt is szeretem ha csak egy színtelen vagy nagyon halvány színt "dobok" fel. Pár napig piros volt. Tegnap lemostam. Mint mindig most is piros lett az ujjam és a körmöm alatta is. Ezt nemszeretem. Magát a körmömet nem színezi el a piros de mikor lemosom akkor tuti, hogy befolyik a körmöm alá és ott díszeleg. Alig bírom kisikálni. Néhol még mindig látszik ma is, annak ellenére, hogy tegnap jó sokat mosogattam:)
Szeretem a körömlakkokat, csak jó lenne ha feltalálnának olyat is, ami nem hagy maga utána foltot. Sehol. Vagy ha hagy is akkor azt az aceton azonnal el is tünteti.:))

Ehhh...a hajam....

Rájöttem, hogy nekem nem a reggeli készülődéssel van bajom, hanem a hajammal. Most olyan hosszabb, mint rövidebb. Egyenes és vékony szálú. Szépen beszárítva. Pár naposan már összefogom. Utálom, hogy viszonylag hamar zsírosodik ebben a szutyok időben. Mert ha kibontva hordom akkor max. 2 napig tök szép, utána már nem tetszik és akkor jön a jól bevált összefogás. Nincs gondom a lófarokkal, csak. Utálok hajat mosni. Rengetegszer végiggondoltam már, hogy mit utálok benne. Aztán rájöttem, hogy mindig mást. De a legjobban a hajszárítást utálom...állni a tükör előtt a körkefével. Brrrr.....
Amikor rövidebb hajam volt, valahogy minden gyorsabban ment. Szerettem. Aztán azt is szeretem amikor loknisra csinálnom. Hajmosás után becsavarom, csavarókban alszom, reggel kibont és vagy 2-3 óráig tök szuper minden, aztán kezd összeesni. Úgy érzem, ha teszek rá hajhabot az a baj, ha nem, akkor meg az.
Asszem legközelebb a  fodrásszal való találkozásomkor az olló alaposan fog csattogni...:) No, nem annyira rövidre, csak olyan állig max. Vagy picit alább. Hogy még össze tudjam fogni. Rövid hajat soha nem szerettem volna, az nekem olyan fiúfrizura. Vannak nők akiknek kifejezettem jól áll a rövid haj és még a nőiségüket is meg tudják mellette tartani, de nekem nem jön be. Mint ahogy az sem jön be, ha egy vörös hajba fekete csíkokat húznak. Annyira kontrasztossá, keménnyé teszi az arcot. Szerintem. Ez a két dilim: a nagyon rövid haj és a fekete csíkok vörös hajban. :)



2011. november 28.

Hambi

Szombaton este még dolgoztam. 1/2 9 fele végeztem, pasim találkozóra ment. Éhes voltam de nem volt kedvem főzni. A szendvicshez meg végképp nem. Eszembe jutott, hogy van a közelünkben egy jó kis gyrosos-hamburgeres-pizzazós hely. Elrobogtam egy hamburgerért. Itt olyan a hamburger, mint gyerekkoromban. Hatalmas zsemle, tele sok-sok finomsággal. Igaz én manapság már a csirkehúst sem eszem meg nagyon, így hús helyett falafelt kértem bele. Nagyon finom így is. Olyannyira, hogy habzsoltam magamban. Élveztem ahogy kezem, lábam, ruhám, arcom csupa ketchup-mustár lesz. Asszem hetente muszáj lesz ennem egyet(kettőt), mert 2 in 1 kaja. Szerintem.
Valamikor éjjel mikor a pasim hazaért korgó gyomorral mondtam neki széles mosollyal, hogy olyan de olyan finom hamburgert ettem, hogy csak na. Kereste a morzsákat az ágyon...hiába, azt is felcsipegettem:))))

Diéta férfi módra

A pasi elhatározza, hogy fogyni szeretne. Közli ezt a csajjal, majd megkéri, hogy eszerint etesse őt. A csaj mondja, hogy oké. Csaj összekészíti neki reggel a napi kajáját, ami 4 étkezésből áll, hisz az ötödiket majd vacsoraként közösen fogyasszák el. Pasi hazajön a melóból, a csaj látja, hogy megmaradt egy étkezés kajája. Nem volt ideje megenni a pasinak, jött a válasz, mielőtt a csaj bármit is kérdezhetett volna tőle. No komment.

Hétvégén minden kaja után pasi elfúló hangon kérdezi a csajtól, hogy édességet nem ehet ugye? A csaj mondja neki, hogy nem. A pasi nem erre a válaszra számított. A csaj meg nem erre a kérdésre.

Ma reggel pasi mérlegre áll. Másfél kiló mínusz.

A félreértések elkerülése érdekében ma reggel a csaj a pasi kajáira ráírta, hogy mikor melyik időpontban fogyasztandó. Pasi örül mint majom a farkának, majd megkérdezi tök komolyan, hogy csokit nem pakoltál? A csaj agya elborul, beledob két tábla csokit a táskába, mire a pasi megsértődik. Hisz ő most diétázik, mondja. Oké, de akkor mi a f...ért kérdezed meg óránként, hogy mikor ehetsz csokit vagy valami hasonló nasit? Pasi: Mert az olyan jó. És kilépett az ajtón.

Ez a történet nem fikció. Nagyon is valós. Tapasztalatból tudom.:) 


Ajándékozás

Nálunk évek óta nem divat. Max. mi gyerekek (húgom és én) kapunk egy kis költőpénzt a szüleinktől, amit ők azzal magyaráznak, hogy nekik lehet adni...:) Senki senkinek nem ad. Nem azért mert nem szeretjük egymást, hanem totál feleslegesnek tartjuk azt. hogy a 25. sálat megvegyük valakinek. Akinek valami kell, az úgyis megveszi. Mi ajándékozás helyett inkább együtt töltjük a karácsonyt. Az egész család együtt van. Szüleim+tesó,+nagyszülők+nagynéni+uncsitesó. Vacsizunk, röhögünk, röhögünk,társasozunk, nassolunk. És másnap folytatódik ugyanez egy kiadósabb sétával kombinálva. Mindenkinek kötelező! Mármint a séta! Nagyon szuper mikor a havas erdőben csontig hatoló hidegben egymást makkokkal dobálva hagyjuk magunk mögött a kilométereket. De még szuperebb hazaérni a meleg lakásban: Még szuperebb kipirult arccal bekapcsolni a karácsonyfa fényeit, egymás hegyén hátán elnyúlni az ágyon miközben karácsonyi filmeket nézünk egy 10 percig, mert utána mindenki elalszik. És nagyon jó zserbót majszolni a töltött káposzta előtt és után. És nagyon jó hagyományt teremtettünk évekkel ezelőtt akkor, amikor karácsony első és második napján szintén az egész bagázs felkerekedik kedvenc éttermében. Nincs otthon főzés, nincs mosogatás. Csak ülünk, eszünk, iszunk, dumálunk. Nálunk "ez" az ajándékozás; hogy együtt vagyunk.
Sajnos tavaly kimaradtam az otthoni jóból. Értem ezt úgy, hogy nem voltam otthon karácsonykor, mert a pasim melózott, így itthonotthon ünnepeltünk. Ráadásul volt akkor egy másik ránk bízott cica is, aki szentestére lett beteg. De ez egy másik sztori. Az idén még nem tudjuk, hogy mi lesz. Szeretnék hazamenni a szülőkhöz, de fáj a szívem akkor ha arra gondolok, hogy Cat megsínylené a dolgot. Lenne aki gondját viselné, de akkor is hiányozna és biztos, hogy hiányoznánk neki mi is. Tudom, csak pár nap az egész, de akkor is. Meglátjuk, hogy mi lesz...tudom, hogy minden a legjobban fog alakulni.

Rohanás őrült tempóban

Ezt láttam a hétvégén. Egészen pontosan hétvégén. A pasimnak kellett egy új cipő így árkádozásra adtuk a fejünket. Célirányosan haladtunk mert egyikünk sem szeret árkádozni csak úgy. Mellékesen megjegyzem, hogy majd' mindennap megyek az árkádba, hisz van benne egy spar...de én ettől nem árkádozom, csak egy élelmiszerboltba megyek. Értitek, ugye?:)
Szóval elindultunk a Dechm....Huma....Re....Tama...felé, Igen ám, de ezek egymástól viszonylag távolabb vannak, az egyik a földszinten a másik az emeleten. Mire a négy boltot körbejártuk, próbálgatással - eladóra várakozással együtt majdnem 2 órát voltunk a bevásárlóközpontban. Ne tudjátok meg, hogy milyen tömeg volt mindenütt. Megkezdődött a karácsonyi vásárlás(i láz), mindenhol tolongás, extra költekezések, tipikus ajándékok a kocsikban. Pl. lábmasszírozó, LCD tévé, sapka-sál, vásárlási utalványok. Az emberek szó szerint rohantak egyik boltból a másikba, kezükben cetli és toll, majd a pénztárnál való várakozás közben kihúzogatás a listáról. Az emberek illatfecniket lóbáltak a kezükben miközben a párjuk orra alá dugdosták, hogy akkor melyiket vegyük meg anyádnak...A "nagy" vásárlásunk alatt mi is megéheztünk, főleg, hogy nem kaptunk megfelelő méretű cipőt (43-ast), így a kajáldák azon belül is a kínai felé vettük az irányt. Amit akartam enni az nem volt, mondta a csaj, hogy 10 perc. Oké, addig ittunk egy kis kólát majd elmentünk a sparba Cat-nek kaját venni. A spar szinte üres volt, ott most senki nem akart vásárolni. Egy drogériába akartam beugrani, de letettem róla, mert ott is kurva hosszú sor állt. Mindenhol.
Emberek hatalmas táskákkal, pakkokkal totáli idegesen advent első hétvégéjén...És akkor a java szerintem még csak most jön...De jó ebből kimaradni, tényleg.

Maffia

Olvasok egy könyvet. Yugovich, Robert: Az őszinteség hatalma című könyvét. Ez egy olyan könyv amit nem lehet letenni. Olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató.

"A szerzőt, egy bűnszervezet prominens tagját 2009 februárjában első fokon tizennégy év börtönre ítélték, bár a tanúvédelmi program keretében segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. A bezártság nem törte meg, hiszen egyetlen, a bűnszervezetben dolgozó barátja sem érte meg a negyvenet. Ő most harmincnyolc, és a börtönben pár évig még biztosan nem forog veszélyben az élete... Különben is: átélt már ennél jóval rázósabb dolgokat is, kezdve a gyerekkori vajdasági bunyóktól a délszláv háborún és a kilencvenes évek vad budapesti éjszakai életén át a legkeményebb testőrkiképzésekig és a holland alvilágban zajló könyörtelen presztízsharcokig. Ezt a könyvet azért írta meg, hogy emléket állítson az alvilágban töltött, nem éppen unalmas éveinek, lerántsa a leplet a maffia olykor romantikusnak beállított világáról, és hogy felhívja a figyelmet a hazánkban és az igazságszolgáltatásban uralkodó provinciális és ellentmondásos viszonyokra. Yugovich vallomását olvasva felmerülhet a kérdés: ha tizenéves korában nem szippantja be a délszláv háború, vajon mi lehetett volna ebből az írói tehetséggel megáldott fiatalemberből..."

Aki szeretne csak elméletben belekukkantani a maffia világában, annak jó szívvel ajánlom a könyvet.:)

2011. november 25.

Advent

2 nap múlva megkezdődik a várakozás. Na de kinek??? Merthogy nekem semmi elő karácsonyi hangulatom nincs. Tudom, hogy az advent az maga a várakozás, de talán még soha nem voltam ennyire "rideg" ehhez az egészhez. Nem, nem idegesítenek a csillogó zenélő karácsonyfák, meg a bégető rénszarvasok, egész egyszerűen nem jut el a szívemig az, hogy karácsony lesz. De még olyan szinten sem, hogy ez megint mennyi pénz, meg készülődés, ugyanis nekem nem ez a nézetem. Tegnap olvastam fb-on, hogy valaki már az ajándékokat is becsomagolta. Ez igen, hogy ennyire előrelátó meg minden...Gondolom ez majd a következő hetekben változni fog. Mármint az érzés.:)

Ja, és tegnap láttam, hogy a karácsonyfaárusok helyét csinálták már ott, ahol tavaly is. Még ez sem hozott lázba.:)

2011. november 24.

Sütőtök

Nem szerettem. Mondtam mindig ezt úgy, hogy SOHA nem ettem, de még csak meg sem kóstoltam. Aztán egyszer megkóstoltatták velem. Hmmm, mondom, ez finom. Azóta szeretem. Nagyon. Ma is két nagy darabbal tértem haza. Amolyan vacsi-nasi kaja ez nálam és még jót is tesz az emésztésnek. Egyet nem tudnék elképzelni vele; valamibe belesütni és úgy megenni.

2011. november 22.

Nem értem...

Ma ismét állatorvosnál voltunk Cat-tel. A lényeg a lényeg, munkadíjra úgymond 500 Ft-tal többet kért. De miért, a semmiért? Most miért került a munkadíj többe? Utálom az ilyen helyzeteket...ráadásul ismerős állatorvos...

Szeretettel ajánlom

Nem, nem fizetett hirdetés és még csak meg sem kértek rá. Évek óta olvasom a gasztrobloggját, nagyon sok mindent sütöttem már az Ő receptjei alapján ezért merem jó szívvel ajánlani a könyvét.

Ugrai-Nagy Tünde: Manókonyha-Szakácskönyv gyerekeknek

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Ugrai_Nagy_Tunde_Manokonyha_Szakacskonyv_gyerekeknek&id=107557&type=22

2011. november 21.

Tanulság

Minden telefonszámot a telefonra mentettem és nem a SIM kártyára! A telefonról viszont elvesztek az adatok. El tudjátok képzelni, hogy mit éreztem amikor ezzel szembesülnöm kellett????? Kisebb (nagyobb) idegbajt kaptam....

- kedves sms-ek
- szerelmes sms-ek
- pettingelős sms-ek
- számomra kedves emberek telefonszámai

A tanulságot mindenki vonja le...

Ne szórakozz velem!

Akárki is szívatott ma. Mint tudjátok, behalt a telefonom. Teába dobtam. Ma persze megkaptam, hogy a telefon az nem egyenlő a teafilterrel. Hehehehe. Szóval történt az, hogy elment venni valami használt telefont, mert decemberben lesz új. Most nem lehet nagyon-nagyon olcsón elhozni, csak drcember 14-e után, ugyanis akkor telik le valami izé a szolgáltatónál. A lényeg, hogy vettem 3 ezer forintért egy tök alap telefont. Hazavittem tölteni, de nem működött a töltés. Üzletbe vissza. Csávó kicserélte egy másikra ami 1000 Ft-tal ért neki többe, de nem kellett ráfizetnem (még jó). Kipróbáltam a töltőjét is, működött. Kiléptem az üzletből, felhívtam x-et, majd akartam y-ont hívni, de az már nem jött össze. Próbáltam sms-t írni, de az sem ment. Amíg az Égieknek káromkodtam addigra hazaértem. Leültem és megpróbáltam a lila köd ellenére is józan ésszel végiggondolni az egészet, hogy mit bénázhattam. Rájöttem, hogy semmit. Ugyanis tényleg nem tudtam telefonálni. Cipő, kabát magamra és zárás előtt visszaértem az üzletben. A csávó már húzta magát, és milyen jól tette!:) Kaptam egy másik telefont. A harmadikat. Ez már 6000 Ft-ot ért neki. Nekem továbbra is csak 3 ezret. Ez jó...kopkopkop és még tetszik is. Fekete LG. Igaz én a Nokiára esküszöm.

Konklúzió: Tartottam az ördögnek egy három úttal. Ne szórakozz velem! Kérlek! Köszi! Majd szétfagytam...:)

2011. november 20.

Konyec telefon

Ma közölte a szolgáltató, hogy a SIM-kártyával minden oké, a telefonom viszont szarrá ment. Hiába, no, nem szereti a teát. Még a zöldet sem. És az a faramuci helyzet áll elő, hogy:
1. a pasim előreláthatólag nem lesz itthon még vagy 4-5 napig
2. a nevén van a telefon, újat nélküle nem vehetek, hiába tudom az ügyfélbiztonsági kódot. Bezzeg pénzt fizethetek be anélkül, hogy igazolnom kellene magam...:(
3. hiába venne Ő egy telefont, az még nem jutna le hozzám
4. potom pénzért vehetnék másikat, újat, garanciálisat, de nincs itthon a pasim
5. ha feltöltőkártyásat vennék a saját nevemre az kb. 10-12 ezer ft-tal drágább lenne
6. ha vennék használtat az is majd' annyiba kerülne, mint az új. Kiemelt ügyfél lévén tényleg kedvező áron juthatnék egy másikhoz
7. ha vinnék magammal egy pasit, hogy ő pasim, akkor személyit kérnek. Megkérdeztem:)
8.kurva gáz telefon nélkül, mert nem érnek el. Ki sem csörgök, írták.
9. a pasimnak soron kívül haza kellene jönnie a kedves anyukájától, de nem lehet. Mert meghalt a nagymamája akinek jövő héten lesz a temetése, de még nincs pontos időpont.
10. ezen az egészen már csak röhögök, sírtam eleget.



+11. holnap megpróbálok valami szart venni max. 1000 Ft-ért:)))))

Gombás fertőzés

van a Cat nyakán. Kihullott a nyakán a szőre és vakarja. Nem véres neki szerencsére. Csütörtökön voltunk dokinál ő mondta, hogy gombás fertőzésre gyanakodik. Betadin oldat + Neogranormon kenőcsöt kapott. Szegénykémnek egy kisebb tenyérnyi foltja van. First-tel is spriccelem neki, csak hát egy cicának nem olyan egyszerű bekenni, befújni:) Holnap kap a fejére egy gallért is, gondolom mennyire fog örülni neki. Kedden megyünk vissza a dokihoz. Remélem hamar helyrejön.
Ma agykontrolloztam neki, szemmel láthatólag kevesebbet vakarta.

Tapasztalat? Javaslatok? Akinek persze volt cicája...:)

Sorozatok

Nem vagyok sorozatfüggő. Mikor gyerekek voltunk a húgommal akkor a Twin Peaks-et, a Szomszédokat, a Klinikát mindig megnéztük.:) Most, hogy megnőttem néha belekukkantok a Barátok Közt-be, ha kedvem van megnézem a Szex és New York-ot és neten szoktam megnézni a Grace Klinika egy-két részét. Utóbbit szinte non-stop néztem.:) Tetszenek a kórházas-szerelmi viszonyos filmek, na:) Régebben előszeretettel néztem a Gyilkos elméket is.  Nem vagyok sorozatfüggő, ismétlem. Ez onnan tudom, hogy ha lemaradok valamelyikről nem frusztrál és nem agyalok azon, hogy kivel mi történt:)

Korán kelni

elég gáz. Pláne vasárnap. Cat velem aludt, többször megébredtem a szuszogására:) Negyed 7-kor nem bírtam tovább a zörgését, nyalakodását így felkeltem. Adtam neki reggelit, levittem a szemet és a Cat-et, készítettem egy finom tejhabos kávét, ettem hozzá vajas pirítóst, bekapcsoltam a gépet, megpróbáltam elindítani a telefonomat, sikertelenül. Bekapcsoltam a tévét megkerestem a viasatot ahol a Szex és New York-ot adják. Ja, majd elfelejtettem: sülésben van egy szép nagy adag sütőtök is. Porszívózni csak azért nem porszívóztam idáig, mert hát jó fej vagyok reggel 7-kor is.:)
Micsoda sötétség volt még kora reggel...minden csupa víz odakinn, párás a levegő, viszonylag enyhe az idő. Amolyan hó előtti színe van az égnek.:)

2011. november 19.

Cuppogás

Alapjáraton toleráns embernek tartom magam. Nyilván sok minden idegesít, zavar, no, de ez! Ez pedig a cuppogás. Amikor ülök a moziban és a hátam mögötti sorban cuppogva nyalja-falja egymást egy pár. Vagy előttem a társaságomban megy a nyali fali. Persze ezt is cuppogás kíséri. Mikor költöztünk egy nő ismerősöm segített a vadi új pasijával. És bevallom őszintén, hogy kurvára idegesített az, hogy a költözés kellős közepén megragadva minden egyes alkalmat ment a cuppogás ezerrel. Ahogy ilyenkor lenni szokott őket kurvára nem zavarta az, hogy én ott állok, költöznék, haladnék...Vagy az ötödik ilyen eksön után szóltam női ismerősömnek, hogy most vagy befejezik ezt a cuppogásos "mindejártmegduglak" dolgot vagy köszi a segítséget, de inkább egyedül folytatom és persze meg is leszek sértve. Az utóbbi történt mert a női ismerősöm szerint a pasi nyomult rá jobban (ami igaz is, de itt nem ez a kérdés) és ő ezt nem bírta kezelni. Hát azt vettem észre. A napokban is részese lehettem egy ilyen csodás jelenetnek....brrrr.....
Nem vagyok prűd meg ilyesmi, de azt gondolom, hogy ennek a cuppogásnak is megvan a helye. Nem a nyilvánosságra tartozik azt gondolom. És biza' egy bizonyos kor felett már állati közönséges is tud lenni a nyilvánosság előtt...

Cat képe

1. kép:  Az új ágyikómban...a "hagyományos" pózban...:)
2. kép: Figyelj, ott az hogy is van.....?
3. kép: Megadom magam:)
4. kép: Imádom avarkodni:)

Tea kontra telefon

Hasamon fekszik a Cat (hol máshol:)) és csak úgy érzésből akarom lerakni a telefonomat az asztalra. Háttal. Sikerült. Egyenesen a bögrémbe. Ja, és azóta nem működik a gépezet. Ajjajjjajjj...na ezek érdekes szituk. A pasim elutazott....

Fényképezni jó

De jó ám! Ezt mostanában odáig fejlesztettem, hogy cicasétáltatáshoz is magammal viszem, sosem lehet tudni felkiáltással.:) Fontos a fénykép mert az azon túl, hogy örök emlék, mindig olyan jó visszanézni a régi képeket. Mint például most is. Merthogy a saját készítésű croiassant már megsült, zöld tea megízesítve, takaró előkészítve, Cat már húzz a lóbőrt....

2011. november 17.

Most én jövök!

Bementem a patikába kenőcsért. Sorszám húzás, türelemmel kivárom a soromat, kedves csajhoz kerülök, fizetek, pakolok. A pakolás közepén tartottam mikor egy idős banya szó szerint félrelökött majd egy sorszámot az eladó orra alá dugva annyit mondott,, hogy "most én jövök". Nem szoktak engem lökdösni, így állatira meglepődtem. Ránéztem az eladó csajra majd annyit kérdeztem tőle, hogy lemaradtam valamiről??:)))
Az öreglánynak hasonló jókat kívántam...:) Utálom a tolakodó embereket, a bunkókat meg egyenesen rühellem.

Tappancsos ágyikó

Ma végre a korábban már kinézett Cat ágyat sikerült megvennem, mert volt végre a boltban. Piros csíkos, tappancs lenyomat van a közepén, megy a Cat-hez. Igaz most a radiátoron alszik és eddig csak épp, hogy megszagolta (még nem volt ideje alaposan szemügyre venni:))), de remélem tetszeni fog neki. Az ő ágya a kanapé egyik végére kerül, ugyanis Őnagysága nem szeret a földön aludni. Még akkor sem ha van a segge alatt takaró:))))

Megszeppent? Nem!

Ma a Cat-et taxival dokihoz vittem. Most először volt cicakosárban és most először ült autóban is. Tudjátok hogy viselkedett? Mint egy kis angyal. De komolyan. Olyan természetesen ült a kosárba, édesen nézegetett, majd miután megjött a kocsi és betettem őt (mármint a kosarat) akkor is nyugodtan feküdt a kosárkájában. Aztán a dokinál is csak szimatolt, igaz, mikor a tappancsát akarta megnézni a doki akkor kissé felidegesítette magát, de miután végeztünk mindennel nekiállt az asztalon mosdani. Megvártuk amíg befejezi, aztán Ő magától bement a kosárkába, befeküdt és úgy nézett rám, mint aki azt mondja, hogy " na jól van, fizess aztán mehetünk":))))
Az udvarban leraktam a kosarat, kinyitottam az ajtaját, hogy most már mehet, de ő akkor is halálosan nyugodtan kijött, nyújtózkodott egyet, pisilt, aztán azonnal visszarohant a kosárba. Így kosárral együtt felcipeltem.:)
Itthon aztán megette a lazacos-pisztrángos vacsiját, kunyizott egy kis mozzarella sajtot és most a radiátoron az igazak álmát alussza:) 

Olyan édes volt most is, hogy "helyzet" volt, hogy még jobban beleszerettem...:)))))


Cat képek


1. kép: A kinn felejtett nyelv....nagyon gyakran így is alszik el:)
2. kép: Játék közben...:)

2011. november 16.

Elalélt alvás

A Cat tényleg az. Tegnap este -ahogy ezt teszi már pár napja- bejön utánam a hálóba, beoson a paplan alá a lábamnál, végigkúszik rajtam majd először a hasamra pár perccel később viszont a mellkasomra lefekszik. A feje a takaró alatt. Veszettül zörög(=dorombol) miközben néz rám olyan szerelemesen. Aztán simogatom a fülét és ő elalszik. Abbamarad a dorombolás csak a szuszogása marad. Nagyon aranyos ilyenkor is. Egy idő után kiviszem a nappaliba, a helyére. Ahogy emelem a Cat-et akkor látom, hogy biza ismét kifolyt a nyála:)))

Érzés a semmiből

Ezt a dalt énekli Szekeres Adrien. Szeretem ez a dalát is. De hogy a témánál maradjak az én bokámban érzett fájdalom is a semmiből érkezett. Ahogy bárki mást, úgy engem is tanít az élet. Fáj. Testileg és lelkileg is.


2011. november 14.

Őszintén a szexről

Vajon ma mennyi nő és mennyi férfi beszél őszintén a párjával arról, hogy mit is szeretne a szexben? Mi az ami hiányzik? El meri-e mondani az egyik a másiknak a vágyait?
Hogy pl.
1. szerezzünk be egy-két vibrátort, mert szeretném kipróbálni...
2. vagy milyen jó lenne ha aktívabb és kreatívabb lennél...
3. vagy jó lenne ha nem vennéd természetesnek azt, ha befekszünk az ágyba akkor lesz numera...
4. esetleges higiéniai problémákra való felhívás...
...és folytathatnám.

A legnagyobb gond szerintem az, hogy nem ismerik az emberek saját magukat. Látod, mindenhol visszaköszön ez az önismereti téma. Sokan, nagyon sokan nemtől és korosztálytól függetlenül nem beszélnek a szexről. Megkockáztatom, hogy sokan csak azért szexelnek, mert szexelni kell. De nincs mögöttes tartalma, nincs mögötte tudatosság, érzelem. Férfiaktól tudom, hogy náluk is létezik többféle élvezés. Nem feltétlenül jelent kielégülést a férfinak az, ha a megtörténik az ejakuláció, lehet neki anélkül is szuper jó, intim, meghitt a szex/szeretkezés. És ez a nőknél is így van. Kár azt gondolni, hogy egy nőnek csak akkor jó a szeretkezés/szex ha az orgazmussal zárul. Ez olyan profitorientáltnak tűnik nekem. Normális esetben ha a két fél szerelmes, ég a kémia, figyel a pasi a nőre akkor az orgazmus valamelyik fajtája úgyis be fog következni, szép magyarosan fogalmazva.:)
A szex az nem a fizikai behatolásról szól elsősorban. Szendi Gábor könyvében olvastam vala (ha jól emlékszem), hogy a nő voltaképp befogadja lelki szinten is a férfit közösüléskor. Olyan szépen megfogalmazta.
Korombéli lányoknál, asszonyoknál tapasztalom, hogy sok a mellébeszélés e tekintetben (is). Neveltetési vagy rossz beidegződés miatt tabu erről, mármint a szexről nyíltan beszélni. Én nem hiszek a virágnyelv működésében. Mondd ki, hogy mire vágysz, mondd el, hogy jó neked, segíts a partnerednek és ezáltal magadnak is segítesz. Maszturbálj minél többet hisz így ismered meg magad a legjobban. És ne legyen teljesítményi kényszered csak azért mert... mert az a férfira és a nőre is baromi károsan hat. Nem beszélve arról, hogy mindenféle kisebbségi komplexusok is kialakulhatnak.
Hallom egyik és másik oldalt is, amikor kvázi nekem mesélnek arról, hogy mit szeretnének a párjukkal, de hát ők...izé, meg ciki, meg minden. Mikor meg megkérdezem, hogy változik-e attól bármi ha nekem és nem neki mondják, akkor már mosolyogva mondják, hogy nem. A leggyatrább kifogás mégis az, amikor azt mondja valamelyik fél, hogy "de erről olyan ciki beszélni...a párom nem ilyen...ő ódzkodik ettől vagy attól...mi van ha azt gondolja, hogy már nem szeretem csak azért, mert előhozom ezt vagy azt a témát...stb, stb.  Na de könyörgöm: ha nem bízol magadban, ha nem bízol a társadban/partneredben, akkor mi a francért bújtál vele ágyba? És ezt nagyon komolyan szoktam kérdezni. Erre sok esetben nincs hangos válasz csak az agy kattogását hallom.

Szerintem az a jó szex ami mind a két félnek jó, mind a két felet kielégíti és mind a ketten azt érzik, hogy így kerek a dolog. Tök mindegy, hogy mennyiségileg ez mennyi, nem ez számít. Ha egy picit is rezeg valamelyiknél az egyetértés, ott előbb vagy utóbb félrelépés lesz. Mert valakinek az amit a másiktól kap, kevés vagy hiányos lesz.

Hormonjaink

Napok, hetek, hónapok óta gondolkodom azon, hogy a hűtlenség miért alakulhat ki egy emberben. Kutatom, keresem a lelki okait, figyelem, elemzem más emberek viselkedését és persze nézek magamban. Mert a múlt sok mindenre megtanított. De erről majd máskor.
Valamelyik tévéadón láttam egy műsor a párkapcsolatokról ahol a külföldi pszichológusok is azt mondták, hogy az oxitocin, mint ölelkező hormon felel azért, hogy egy párkapcsolat mennyire lesz működőképes. Első helyen szerepel a kémia, azaz a szexualitás, majd ezt követi a kötődés, mint a biztonság melegágya. Ha valaki olyasvalakivel szeretkezünk akibe szerelmes vagyunk akkor érezhetjük azt a mindent elsöprő földönkívüli érzést. Éppen ezért nagyon meg kell gondolnunk azt, hogy kivel bújunk ágyba, hisz ha nem vagyunk szerelmesek akkor AZT A CSODÁT nem is tudjuk megtapasztalni. Valószínű, hogy amikor a Jóisten ezt a hormont osztogatta én duplán kaphattam...:) Érdekes, de abban a párkapcsolatban hogy is mondjam...ahol mindennap megkaptam a betevőmet (értitek, ugye?:), ott tudtam teljesen normálisan nőként funkcionálni, helyén volt a hormon szinten. Nem is akartam hódítani, egész egyszerűen azért mert szerelmes voltam és ezer százalékosan működött a kémia. Na-mármost, ha egy nő érzelmileg telített szexuálisan meg kielégített akkor az a nő egy nagybetűs NŐ. Ha érzelmileg viszont labilis akkor ő is csak annyira fog vadászni(=hagyja, hogy levadásszák), mint bármely más férfi. Szóval mi nők sem vagyunk különbek a férfiaknál.

Lépésről lépésre

Van egy új szalagokkal jól működő bal bokám és van egy eredeti szalagokkal meglévő kevésbé jó bokám. Az utóbbi hetekben fáj. Nem fájdogál, hanem fáj. Éles fájdalmat érzek, nem túl kellemes. Meglep, hogy magassarkúban nem érzem annyira a fájdalmat, mint laposban vagy mezítláb. Ma kértem időpontot a dokihoz. A nemfizetős OEP rendelésre csak 1 hónap múlva, ha fizetek a magánra akkor már holnap mehetnék. Fizetek, de csak jövő héten megyek. Igazából ehhez a dokihoz azért megyek, hogy elküldjön rtg-re, uh-ra netán MR-re ha szükséges. Aztán ha meglesznek az eredmények akkor irány a már ismert és bevált dokimhoz a Sportkórházba. Anno Churchill is megmondta már, hogy "Csak semmi sport" - uraim.:))

Névnap

Tegnap volt a névnapom. A pasim elfelejtett felköszönteni. No comment.

2011. november 12.

Szervezés

Az emberek félnek attól, hogy bármit is megtervezzenek. De most szűkítem a kört. Egy családban szerintem a nő "felel" a logisztikáért, így nem árt ha tisztában vagyunk önmagunk szervezési képességével. Olcsó és ócska kifogás az, hogy "erre nincs időm". Többnyire erre a kifogásra hajaznak a nők, mert azt hiszik, hogy ezzel minden el van intézve, így érthető számukra is, hogy miért szalad a lakás, miért nincs kész időben az ebéd, miért felejtett el a gyereknek füzetet venni, ebédet befizetni, stb, stb. Én azt mondom, hogy minden szervezés kérdése. Nem ciki táblázatot csinálni vagy bármi mást ami a nő(k) életét megkönnyíti. Ha van egy jó rendszer(ed) az biztosítani tudja a "jó szervezést", nincs többé kapkodás, sietős készülődés, sok-sok (felesleges) stressz.
Hiszek abban, hogy szervezés mellett mindenre jut idő.:) Nekem legalábbis működik. Persze ez nem jelent egyet a rugalmatlansággal.

Érdemes már ezeken elgondolkodni, én is írok, jegyzetelek, figyelek:)
1. November végén már advent van...
2. Bő egy hónap és itt a karácsony...
3.Ki mikor meddig dolgozik, mi lesz/lehet szabik tekintetében
4. Vonat/buszjáratok utána tájékozódni - dec.11-től új menetrend!-
5. Sütési kellékek beszerzése. Mire gondolok: dió, mogyoró, mandula, zselatin, mascarpone sajt, díszítő cukrok, papír kapszlik, tortadara, sütőpapír, minőségi csokoládék, liszt, vaj, ráma, tejszín
6. Karácsonyfa égők ellenőrzése
7. Karácsonyi koncertekre jegyeket venni, foglalni



Házimunka

Vannak nők akik a házimunka közé sorolják a mosást is. Könyörgöm, a mai világban amikor nincs más dolgunk, mint berakni a ruhákat a gépbe, majd kiteregetni, ez nem lehet meló. Nem mi nők mosunk, hanem a gép. Gyerekkoromban emlékszem, hogy egy egész szombat délelőttöt elvett az anyu idejéből a mosás, mert akkor nem volt - legalábbis nekünk - automata mosógépünk. De a mai világban....az egészen más.
Ma reggel azt mondja a házban lakó fiatal csaj, hogy azért utálja a házimunkát mert takarítani, mosni, vasalnia kell. Kérdem tőle, hogy mivel mosol? Kézzel? Azt mondja nem, géppel. Mondom neki akkor az miért meló neked? Na, erre nem tudott mit mondani....
Szerintem nem kell túlmisztifikálni a házimunkát, mert egyáltalán nem rémes meló.

Nem pucolok

Kerestem az ésszerű kifogást, hát meg is találtam. Nem pucolok több sült gesztenyét mert a bal hüvelykujjamon apró bevágások keletkeznek ami a harisnyáim szempontjából nagyon gáz. Hiába hogy 60-80 den-es harisnyákat húzok fel, akkor is beleakadhat a kiálló bőrdarabkákba és már meg is van a baj: kijön egy szál. És ha ezt egy vékonyabb harisnyával csinálom az kuka garantált lesz. Így nem marad más választásom, mint megvárni azt, hogy valaki más pucolja meg helyettem a gesztenyét...:)

Hideg van, no

Ma délelőtt bringázni voltunk. Jó 3-4 órát elvoltunk igaz sok boltba is betértünk. Hiába sütött szépen a nap durván hideg volt a biciklin. A kesztyűm persze a fiókba, a sapkámat tavaly elhagytam. Még jó, hogy a dzsekimen volt kapucni amit fel is tettem egyből a fejemre, de akkor is nagyon fáztam. Komolyan mondom volt egy olyan gondolatom tekerés közben, hogy ad.1. itt hagyom a bringát, hívok egy taxit és hazamegyek, ad.2. leülök az út szélére és sírva fakadok. Aztán győzött a józan ész: mihamarabb haza lefagyott ujjakkal...


Pihe-puha

takaró. Ma délután felavattam. Jó nagy, jó meleg és nagyon finom puha. Talán furán hangzik de én szeretek egy picit fázni, mert akkor lehet bújni, lehet vackolni, lehet bunkert építeni takarókból. Na persze Cat is örült az új szerzeménynek egyből fel is avatta rajtam. Már csak egy kis vaníliás karika hiányzik:)))  Elfelejtettem venni...

2011. november 8.

Jólesik

Mint minden nőnek nekem is jólesik, ha megnéznek az utcán vagy bárhol. Egy mosollyal tudom viszonozni az elismerő tekinteteket. Néha jó egy kicsit kacérnak lenni akár sorban állás közben is...:) 

2011. november 7.

Cat képe

:) Alszik....

Nyújtózik...aztán folytatta tovább az alvást. És igen, jól látjátok, be van takarva:)

Idézetek

A fb-on látom, hogy mostanában nagy divatja lett annak - vagy csak nekem tűnt fel mostanság -, hogy boldog-boldogtalan mindenféle okos, bölcs idézeteket tesz ki az üzenőfalára, mutatva ezáltal azt, hogy milyen fasza csávó vagyok. Félreértés ne essek, szeretem az idézeteket meg minden, de egy idő után, ami nálam ezek szerint most jött el, olyan elcsépeltnek tűnik egy-két embertől meg különösen. Kíváncsi lennék, hogy pl. az aki arra panaszkodik rendszeresen, hogy semmire sincs ideje, de kitesz egy olyan  idézetet ami arról szól, hogy tervezd meg az életedet és a napjaidat, az a gyakorlatban mit is ültet át???? A "kedvencem" amikor azt vágják a fejemhez, hogy könnyű nekem friss reggelit sütni, mert van rá időd hisz nincs gyereked. Anyád. Ez nem azért van mert nincs gyerekem. Lemértem, hogy egy kakaós csiga tésztát elkészítése nem több, mint 15 perc. Amíg az élesztő megkel, kimérem a hozzávalókat, összekutyulom és a kelesztéshez én már nem is kellek. A kinyújtás és a töltés sem több, mint 15 perc. És szerintem a sütéshez sem kellek. A lefagyasztáshoz meg végképp.:)

Volt, hogy az időbeosztásos idézethez visszaírtam, hogy mizu e téren, de annyira siralmas volt a válasza, hogy komolyan megsajnáltam:) Azt írta, hogy arra sincs ideje nagyon, hogy végiggondolja azt, hogy mikor mit kell csinálnia.  Hja, kérem, így már értem:))

Most inkább megyek

Ezt tudtam csak utoljára mondani, miközben szétröhögtem az agyamat.
Bementem az egyik bankba sorszámot akartam húzni. Érintőképernyős az a vacak, nyomom, hogy mi akarok, de semmi. Nyomom még egyszer de most is semmi. Jön az ismerős biztonsági őr (aki köszön!!!!!:)) mondja, hogy erősebben kell nyomni. Mondom neki, hogy oké, meg minden, de nem akarom kiverni neki. Igen, ezt mondtam neki, hogy nem akarom kiverni neki. Néz rám én meg rá miközben felsejlik az, hogy mekkora nagy baromságot is mondtam. Izé....folytatom, hogy nem akarom kiverni... mármint a képernyőt nem akarom tönkretenni. Mondja, hogy nyugodjak meg, ha kiverem neki ő bizony kifizeti az általam okozott kárt. Na és itt sokkot kaptam, hogy én mekkora nagy marha vagyok és éreztem, hogy ebből már nem tudok jól kijönni és különben is én csak azt akartam mondani előszörre is, hogy nem akarom szétverni a képernyőt ezért nyomtam ezek szerint gyengén, de ehelyett a kiverem szó jött a számra. Gyorsan elintéztem a dolgomat majd viharos gyorsasággal próbáltam távozni, amikor is a lesben álló köszönős biztonsági őr utánam szólt, hogy: " Kisasszony, komolyan gondoltam ám amit az előbb mondtam", mire én: Igen? De mit is mondott? - mert akkor tényleg nem tudtam, hogy mire gondol -  Mire ő: ha kiverném az érintőképernyős bizbaszt akkor ő fizeti a kárt.
És most a bejegyzés elejére is értem; ezek után csak annyit mondtam, hogy most megyek.

Könyörgöm Istenem, ha legközelebb oda kell mennem abba a bankba, akkor ne ez a köszönős biztonsági őr legyen, mert elsüllyedek szégyenembe. Lécci, lécci Istenem!:) Ámen.

Örültem

hogy köszönhettem. Tegnap is örültem, hogy előre köszönhettem a férfi biztonsági őrnek. Elismerem, hogy a köszönés a vesszőparipám....de mégis, nem-e lehetne-e köszönteni a betérő vásárolókat?????

X láb

Azt mondta a pasim valamelyik este, hogy szerinte a Cat X lábú. Már én is néztem amikor előttem slisszolt és feltűnt, hogy aranyosan csámpi. De, hogy X lenne????? Lehet....:)

"Kisdisznó"

Nincs gyerekem, így nem tudhatom, hogy mennyit kell utánuk takarítani. Viszont van egy Cat nálunk, aki után takarítok rendesen. Mert ha eszik akkor a tálkájából mindig kiszedi az ételt, vagy annyira lafatyolja, hogy kilafatyolódik a tálkából. Nem hullik a szőre, de azért a fehérsége a pirosas szőnyegen hagy nyomot.
Vagy ha sajtot kap, akkor azzal előtte játszik, így az morzsálódik a karmai között.
Így hát nem marad más, mint a reggelt porszívózással kezdem és azzal is zárom. Félreértés ne essék, nem panaszból mondom ezt, mert imádom ezt a kis terrorista egyedet, csupán ténymegállapítás volt.:) Ezért szoktam neki az mondani, hogy nyúllábú kis disznó.

Ismét rigolya

Soha nem mondtam ilyet, hogy öregszem, most sem fogok. Inkább azt mondom, hogy változom. Ez jobban hangzik.:) És ez csak az 1. pontban szereplő mondatomra igaz, a többit már régóta "csinálom".:))
Merthogy:
1. a reggeli Caffe Latte kávémat sok-sok tejhabbal úgy az igazi meginni, ha van hozzá 1-2 db vaníliás karika.
2. csak az eredeti jelölésű vaníliás karika a finom, az igazi, a tejcsokisat ki nem állhatom.
3. bármit veszek a boltban, soha nem az első darabot teszem a kosaramba. Az elsőt csak megfogom, megnézem, elolvasom, stb, stb, de utána hátulról választok.
4. utálom ha a frissen vásárolt Nők Lapja c. újságomban beleolvasnak. Ugyanez igaz a könyvekre is. Én olvashatom el először, én nyithatom szét, én szagolhatom meg először.
5. idegesít ha szürcsölik mellettem a levest
6. vallom, hogy bevásárlás után nem mindegy, hogy hogyan pakolsz a táskába, így én már a futószalagra is úgy pakolok, hogy számomra logikus legyen. Ha néhanapján anyukámmal megyek a boltba, akkor van csak igazán "nemulass". Ő boltos volt anno, és én szerinte nem jól pakolok, így ha én pakolok és nem tetszik neki, képes ki és újra bepakolni.
7. ha nem én válogathatok a zöldségesnél akkor inkább nem is vásárolok (nem túl gyakran, de volt már ilyen).
8. mielőtt kikérem a hentesárut, mindig megkérdezem, hogy friss-e, ha igen, akkor veszek belőle. De mindig szólok, hogy véget ne rakjanak bele - mert képesek és elrejtik a szeletek közepébe - és mindig csak szeletet kérek, soha vagy nagyon nagy ritkán dekát.
9. a szendvicsemet csak és kizárólag teavajjal vagyok hajlandó megenni. Ilyen, hogy ráma, margarin felejtős. Ha nincs teavaj, akkor inkább üresen eszem a zsemlét.
10. a tea csak forrón jó. Nem melegen, hanem forrón. Imádom amikor a forró tea átmelegíti a bögrét, a bögre meg a kezemet.
11. a forró kakaót tejszínhabbal csak és kizárólag kávézókban iszom. Itthon soha nem iszom, igaz meg sem kívánom.

Most ezek jutottak az eszembe....:)

Sült gesztenye vagyis (majdnem) Vénusz mellbimbója

Aki látta a Mozart c. filmet az tudja jól, hogy mi az a Vénusz mellbimbója. Aki nem látta az sürgősen pótolja, mert egy igazi remekmű. Közel 3 órás a film, de zseniális. Mondom ezt én, aki nem ért a komolyzenéhez és nem is szerettem/szeretem, de ez a film magával ragadott. Vagy már 10x megnéztem és még fogom is.
Vissza a desszerthez: a napokban ismét ez a film volt repertoáron és ismét előjött erre a desszertre fogékony pasim hisztije, hogy legyen ilyen, meg ha te nem csinálsz akkor majd én....sötöbö, sötöbö. Oké, ám legyen. Vasárnap ki a vásárba, majd' 1 kg gesztenye be a táskába, itthon be a sütőbe. Közben cukormázat csináltam. A megsült gesztenyét megpucoltattam ráöntöttem a cukormázat és vártunk. Én arra, hogy mi lesz ebből, a pasim meg arra, hogy mikor lehet a gyomorral összeismertetni. Miután a cukormáz megszilárdult nem volt megállás. Én nem kóstoltam mert nem szeretem a cukormázat, viszont a pasim csak annyit mondott, hogy qrva finom és még,még,még. Szerinte már csak egy dolog hiányzott róla; a tetejére egy pötty csokimáz, ami a mellbimbót szimbolizálja. Erre már csak annyit tudtam mondani, hogy "kimész a konyhába találsz ott csokit, olvaszd fel és edd a mellbimbóidat". Erre aszonta, hogy csoki nélkül is nagyon finom:))))

Spórolás

Mert én azt is tudok. Sőt! Ha több mindent kell venni, akkor én is szoktam a netet és a szórólapokat bújni. Olyan nagymamisan, esténként. Aztán felírom, hogy mit hol láttam. Kis melankólia beütéssel. Aztán felkerekedünk a lovainkkal. Így volt ez a hétvégén is. Reggel indultunk és kora délután értünk haza. Volt vagy 3 óra amikor ebédeltünk és utána semmi másra nem vágytam, mint egy kis délutáni alvásra. Jött közénk Cat is, így másfél órát durmoltunk hármasban.
No, miután észhez tértem megnéztem, hogy miket vettünk és számoltam. Közel 4 ezer forintot spórolTAM azáltal, hogy nem mindent egy helyen vettünk meg, hanem okosan előre tervezetten és célirányosan mentünk. Mindezt tettük szép napsugaras időben, sportolással egybekötve. Hihetetlen, hogy ugyanazon dolog ára mennyire el tud térni boltonként. És most nem 10-20 forintokról beszélek, hanem több száz forintról! Csak egy példa: 500 g mascarpone sajt a Lidlben (ott csak eredeti olasz van) 800 Ft, a Sparban 1200-1300 Ft körül van és az "csak" magyar.

2011. november 4.

Frici, az egyéjszakás

Az úgy volt, hogy tegnap este szokás szerint mentem le Cat-ért. Hívom, de semmi. Aztán egyszer csak nyávogást hallottam, de olyan keserveset. Tudtam a hangból, hogy ez nem a Cat hangja, de azért elindult a hang irányában, hátha mégis a Cat ez. Tök sötét volt az udvaron ráadásul sűrű köd is volt, így alig láttam valamit. Egyszer csak megláttam egy aprócska fekete szőrcsomót  aki keservesen sírt. Leguggoltam hozzá, ő odajött, de csak sírt. Aztán ölbe vettem a sírás átváltott egy kis nyüszögésben és elkezdett dorombolni. Letettem majd újra jött a keserves sírás. Ismét ölbe vettem majd felvittem a lakásba. Na, a pasim arcát kellett volna látni.:) Lementem egy fehér macskáért és feljöttem egy feketével. Leraktam a szobába, odarohant a pasihoz és elkezdte dagasztani a lábát. Dorombolt ezerrel miközben nyávogott kicsit. Adtam neki kaját, na, azt falni kezdte. Ekkor már gondoltuk, hogy "csak" az éhség a baj forrása. Habzsolta (volna) a kaját, de inkább többször adtam neki keveset. Olyan íppen ivaréretté vált fiúcica lehet, gyönyörű szép fekete selymes bundával. Gondolom valaki kidobta. A pasim - engem megelőzve - mondta ki először, hogy maradjon éjszakára, aztán meglátjuk a mai napot. Oké, de akkor még Cat nem volt a lakásban. Egy fél óra múlva jött is. Szegénynek először kikerekedett a szeme a fekete macska láttán, aztán kezdett volna barátkozni a kis terroristával, de ő nem nagyon akart. Így közel fél éjfélig azon dolgoztunk, hogy a két macska amolyan elfogadó viszonyba kerüljön. De a kicsi nem nagyon akarta a Cat közeledését, így a kicsinek az előszobában megágyaztam, ajtó becsuk, a Cat meg maradt a szokásos helyén. Igen ám, de az ajtó becsukódásakor a kicsi elkezdett veszettül sírni, a Cat meg ült az ajtó előtt. Mi bevonultunk a hálóba, gondoltuk majd abbahagyja. Aztán elaludtam. 6 óra előtt a pasim mocorgására riadtam, mert szerinte a kicsi sír. Én nem hallottam semmit. Aztán ahogy kezdtem magamhoz térni akkor már én is hallottam, hogy sír. Megölelgettem, megnyugtattam, kaját adtam neki, levittem pisilni és lett új, valódi gazdája. Mindezt röpke 1 óra alatt intéztem, így a kicsi a házban marad az egyik lakónál, akinél negyed 8-kor a cica már az ágyban aludt.:) Kora délután beugrottam hozzájuk, minden oké, a cica, aki mellesleg a Frici nevet kapta az ágyban hempergett, dagasztott a kezemen és ezerrel dorombolt. Nagyon hálás vagyok az Égieknek, hogy jó sora lett Fricinek - aki jövő héten szerdán megválik férfiasságától - és az előző tulajnak pedig csak azt kívánom, hogy ugyanazt az érzést élje át ő is, amit akkor és ott Fricinek okozott.

2011. november 3.

Forma

Bonbonnak. Kaptam ajándékba 2 db szilikonos bonbon formát. Tavaly is gyártottam fincsi bonbonokat, no, ez az idén sem lesz másképp. A hétvégén szeretném a formákat tesztelni:) Nagyon várom már, imádtam tavaly is készíteni. Semmi macera, viszonylag olcsón kihozható az édesség, tudod, hogy miből van és aki kapja, marja:))))

Nem kell mindenkinek gyerek

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan is mondom, hogy nem kell minden nőnek gyereket szülni. Óriási tévedésben élnek azok a nők, akik azt hiszik, hogy csak azért, hogy megfeleljenek egy normának (pl. a szülők, barátok, társadalom, stb) kényszerből "bevállalnak" egy-két gyereket. Aztán az a koros csecsemő(=felnőtt) szül egy igazi csecsemőt akiről fogalma sem lesz, hogy mit kell vele csinálni. És itt nem a fizikai dolgokra gondolok (etetés, fürdetés, stb). Nulla önismerettel nekivágni egy gyerekprojektnek, iszonyú nagy merészség. Legalább akkora, mint egy olyan kapcsolatban gyereket vállalni ahol a két fél kapcsolata nem áll stabil alapokon. Egy volt kolléganőm mondta egyszer - és milyen igaza volt - hogy ahhoz, hogy egy kapcsolat mennyire lesz működőképes, kell egy tavasz egy nyár egy ősz és egy tél. Mert az emberek más-más arcukat mutatják a nagy melegben és mást a hideg télben. És Ő ezt a mondatát természetesen úgy értette, ha a két fél együtt él. Nem csak amolyan hétvégén együtt alszunk, aztán megy mindenki a saját otthonába. Tökéletesen egyetértek Vele.

Nevelési módszer

A házunkban van egy kedvesnek látszó idős hölgy. Olyan nagymamás kinézetű. Állítása szerint imádja a gyerekeket, állatokat. Az utóbbit alátámasztva több macskával és egy kutyával él együtt. Felszínesen ismerem ugyan, de ha összetalálkozunk akkor váltunk pár szót. Van egy család ahol a hölgy már szinte családtagnak számít, mert a 9 éves gyerekükre vigyáz felügyel suli után. A gyereket reggel 7-kor hozzák a hölgyhöz és este 7 óra felé viszik haza. Nyilván ez a tény már önmagában sem normális...
Valamelyik nap összefutottam a kisfiúval aki egy végtelenül illedelmes gyerek. Mondtam neki, hogy ha nem bánja akkor inkább tegeződjünk és ezentúl inkább szia-t köszönjön, mint csókolom -ot.:) Vette a lapot. Beszélgettem a kisfiúval a suliról meg minden másról mikor is megjelent a pótnagyi. Ott előttem úgy leb....ta azt a kisfiút a 4-es(!!!!) nyelvtan dolgozatáért, hogy én csak lestem. Aztán kapott azért is, hogy miért tegez engem, hogy lehet ennyire tiszteletlen. Meg különben is megint késett 10 percet. Miután befejezte a kisfiú megalázását, szót kértem. Megkértem a kisfiút, hogy az udvaron keresse meg Cat-et, mert azt semmi esetre sem akartam, hogy hallja azt, amit mondok a kedvesnek látszó hölgynek. Igen, beugattam neki, elmondtam neki, hogy ez a poroszos nevelési módszere szart sem ér, és ha a kisfiú visszér a Cat-tel akkor előttem kérjen tőle bocsánatot. Tájékoztattam arról is, hogy persze a gyerek apukájának is beárulom (mert ilyen szemét vagyok) és még azt is mertem neki mondani, hogy ő nem a gyerekeket szereti, hanem azt az érzést amit felettük/velük tehet.
Arra már nem adtam neki lehetőséget, hogy mindarról amit én mondtam neki elmondhassa a véleményét. Egész egyszerűen azért mert kurvára nem érdekelt. Szánalmas nagymama képében öltözött gonosz. 
Miután a kisfiú visszaért a Cat-tel valami bocsánatfélét böfögött neki a "kedves" nagyi, aztán ment mindenki a maga útjára.

Szegény gyerek...és megint a gyerek aki semmiről nem tehet max. a 4-es nyelvtanról:(

Bombariadó

van nálunk. Több intézményben és egy bevásárlóközpontban. Aki eszembe jutott, hogy ilyenkor ki hol merre járhat felhívtam. Szerencsére mindenki jó helyen van. Most írhatnám, hogy biztos vaklárma lesz meg ilyesmi, de mi van ha nem? Most negyed 2 van és most olvasom a hírekben, hogy ha 2-ig nem teljesítik a követelésünket, akkor....pár hete egy uzsorást elítéltek, állítólag az ő szabadulása miatt megy a fenyegetőzés. Borzasztó és borzalom!
Most beszéltem a pasimmal, ma ő a szerkesztő és rajta kívül mindenki a terepen van. Ő nem. És én ennek örülök.
Jajjjjjj...........remélem minden oké lesz és elkapják a fenyegetőző seggfejet!

Egyszerre kettőt

vajon lehet szeretni?
" A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról." (Müller Péter)

Vacsoravendégek

Tegnap este 3/4 7-re jöttek a vendégek, akik el is vitték a babaruhákat. Melegszendviccsel és sajtos rúddal készültem. Nagyon kedves és közvetlen emberek. Hogy miért mondom ezt? Mert bejöttek - én ugye az egyik felet sem ismertem -  bemutatkoztunk, leültek az étkezőben és nekiláttak a melegszendvics elpusztításának. Mindezt olyan természetesen tették, mintha otthon lettek volna. Na, az ilyen vendégekért érdemes készülni. Nem kell nyaggatni őket, hogy egyenek-igyanak, ha valami kellett nekik, szóltak.:)
A Cat is kitett magáért. Vacsora közben teljesen váratlanul felugrott a srác ölébe és nézett rá édesen, egy kis falatért. A srác később elmondta, hogy nem rajong a macskákért, ennek ellenére a Cat az este további részét úgy töltötte, hogy a srác combjára ráfeküdt, a kezét előre nyújtotta, hogy a csaj tudja azt simogatni.:))

Gyertek máskor is!


2011. november 2.

PC zseni

Ezt mondták rám. Persze olyanok mondták rám, akik nem profik a témában. Mert az úgy volt, hogy a családomban, közvetlen környezetemben a férfiak a mindennapi internetes böngészést kimerítve nem értenek máshoz. Nem tudnak filmet letölteni, zenét letölteni. Nem tudnak konvertálni és szerkeszteni. Nem tudják a fotóprogramot kezelni és azt sem tudják, hogyan kell frissíteni. Nem tudnak átmásolni fényképeket a fényképezőről a számítógépre. Így abban a megtiszteltetésben van részem, hogy ezeket mind nekem kell megcsinálni. Nem panaszként mondom, inkább büszkén kihúzom magam, hogy én ehhez (is) értek:))))
Tudom, hogy ezek a dolgok sok embernek nem jelentenek problémát, mára már nekem sem, de még mindig vannak jó néhányan, akiket az élet még nem kényszerített arra, hogy megtanulják ezeket.:)

Ahogy mondani szokták: a királyoknak sofőrjük van...:)

Mindenesetre jól esik, hogy amikor meló van, rám gondolnak!

Ekkora lába lenne...

egy babának? Ilyen és ehhez hasonló hülyébbnél hülyébb kérdések hagyták el a számat tegnap este. Történt ugyanis, hogy a párom egyik női ismerőse babát vár. Ha jól tudom, nem tőle, de most nem erről akarok írni:) Még a keresztgyerekeiről maradt egy csomó ruha, meg nem tudni, hogy mi célból, de az anyjának vittek több zsák ruhát az évek során, így igazi bababörzét lehetne tartani náluk. Na de, hozott 2 táska ruhát a csajnak, akik ma jönnek érte. Tegnap segítettem átválogatni/átnézni a kis ruhákat és hát bevallom, nagyon furcsa érzés volt olyan indúri-pinduri, néha egészen falatnyi ruhákat a kezembe tartani. Azok a csöpp kis sapkák, előkék, rugik...de olyan rugik, amiken olyan külön cipős rész is van - anyukák nem röhögni! - hát azok egyszerűen zabálnivalók voltak. 
Akkor ott, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer én is majd a sajátomnak válogatom a ruhácskákat...mindenesetre jó érzéssel töltött el. :)
Kedvesek a ruhákon a minták, a díszítések, a zsiráfok, katicabogarak, kis mackók, szívecskék, de a kedvencem a szivárványos lufi volt. 
Végül 2 db ruhát dobtunk ki, de előtte...ráadtam a Catre. Nagyon cuki volt benne, bár Ő annyira nem díjazta a hülyeségemet:)

2011. november 1.

Fehérség

Reggel 3/4 7 van. Olyan fehér minden, hogy a szomszéd sulit nem látom. Halkan csendesen szitál a köd. Ez az az idő amit utálok. Mert a hajam olyan lesz, mint....Az esernyő még sok nélküle viszont nyálkásvizes leszel. Értitek, úgye?
Ma Halottak Napja van, így nem kell semerre sem kimozdulni. Itthon gyertyát gyújtunk és csendesen emlékezünk.
Jól fog esni egy bögre mézes citromos tea a tegnap készített linzerkarikával, reggelire. Persze a kötelező egészségügyi sétának eleget fogunk tenni, mert hát legyen bármilyen vacak is az idő, muszáj egy kicsit kimozdulni. Ha csak egy fél órára de az is sokat számít. Testnek és léleknek egyaránt. Én ebben hiszek. Meg abban, hogy a nagymamáim is egyetértenek velem ebben...odafentről.

Rendszeres olvasók

Saját bloglista