Rájöttem, hogy nekem nem a reggeli készülődéssel van bajom, hanem a hajammal. Most olyan hosszabb, mint rövidebb. Egyenes és vékony szálú. Szépen beszárítva. Pár naposan már összefogom. Utálom, hogy viszonylag hamar zsírosodik ebben a szutyok időben. Mert ha kibontva hordom akkor max. 2 napig tök szép, utána már nem tetszik és akkor jön a jól bevált összefogás. Nincs gondom a lófarokkal, csak. Utálok hajat mosni. Rengetegszer végiggondoltam már, hogy mit utálok benne. Aztán rájöttem, hogy mindig mást. De a legjobban a hajszárítást utálom...állni a tükör előtt a körkefével. Brrrr.....
Amikor rövidebb hajam volt, valahogy minden gyorsabban ment. Szerettem. Aztán azt is szeretem amikor loknisra csinálnom. Hajmosás után becsavarom, csavarókban alszom, reggel kibont és vagy 2-3 óráig tök szuper minden, aztán kezd összeesni. Úgy érzem, ha teszek rá hajhabot az a baj, ha nem, akkor meg az.
Asszem legközelebb a fodrásszal való találkozásomkor az olló alaposan fog csattogni...:) No, nem annyira rövidre, csak olyan állig max. Vagy picit alább. Hogy még össze tudjam fogni. Rövid hajat soha nem szerettem volna, az nekem olyan fiúfrizura. Vannak nők akiknek kifejezettem jól áll a rövid haj és még a nőiségüket is meg tudják mellette tartani, de nekem nem jön be. Mint ahogy az sem jön be, ha egy vörös hajba fekete csíkokat húznak. Annyira kontrasztossá, keménnyé teszi az arcot. Szerintem. Ez a két dilim: a nagyon rövid haj és a fekete csíkok vörös hajban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése