Őszintén a szexről

Vajon ma mennyi nő és mennyi férfi beszél őszintén a párjával arról, hogy mit is szeretne a szexben? Mi az ami hiányzik? El meri-e mondani az egyik a másiknak a vágyait?
Hogy pl.
1. szerezzünk be egy-két vibrátort, mert szeretném kipróbálni...
2. vagy milyen jó lenne ha aktívabb és kreatívabb lennél...
3. vagy jó lenne ha nem vennéd természetesnek azt, ha befekszünk az ágyba akkor lesz numera...
4. esetleges higiéniai problémákra való felhívás...
...és folytathatnám.

A legnagyobb gond szerintem az, hogy nem ismerik az emberek saját magukat. Látod, mindenhol visszaköszön ez az önismereti téma. Sokan, nagyon sokan nemtől és korosztálytól függetlenül nem beszélnek a szexről. Megkockáztatom, hogy sokan csak azért szexelnek, mert szexelni kell. De nincs mögöttes tartalma, nincs mögötte tudatosság, érzelem. Férfiaktól tudom, hogy náluk is létezik többféle élvezés. Nem feltétlenül jelent kielégülést a férfinak az, ha a megtörténik az ejakuláció, lehet neki anélkül is szuper jó, intim, meghitt a szex/szeretkezés. És ez a nőknél is így van. Kár azt gondolni, hogy egy nőnek csak akkor jó a szeretkezés/szex ha az orgazmussal zárul. Ez olyan profitorientáltnak tűnik nekem. Normális esetben ha a két fél szerelmes, ég a kémia, figyel a pasi a nőre akkor az orgazmus valamelyik fajtája úgyis be fog következni, szép magyarosan fogalmazva.:)
A szex az nem a fizikai behatolásról szól elsősorban. Szendi Gábor könyvében olvastam vala (ha jól emlékszem), hogy a nő voltaképp befogadja lelki szinten is a férfit közösüléskor. Olyan szépen megfogalmazta.
Korombéli lányoknál, asszonyoknál tapasztalom, hogy sok a mellébeszélés e tekintetben (is). Neveltetési vagy rossz beidegződés miatt tabu erről, mármint a szexről nyíltan beszélni. Én nem hiszek a virágnyelv működésében. Mondd ki, hogy mire vágysz, mondd el, hogy jó neked, segíts a partnerednek és ezáltal magadnak is segítesz. Maszturbálj minél többet hisz így ismered meg magad a legjobban. És ne legyen teljesítményi kényszered csak azért mert... mert az a férfira és a nőre is baromi károsan hat. Nem beszélve arról, hogy mindenféle kisebbségi komplexusok is kialakulhatnak.
Hallom egyik és másik oldalt is, amikor kvázi nekem mesélnek arról, hogy mit szeretnének a párjukkal, de hát ők...izé, meg ciki, meg minden. Mikor meg megkérdezem, hogy változik-e attól bármi ha nekem és nem neki mondják, akkor már mosolyogva mondják, hogy nem. A leggyatrább kifogás mégis az, amikor azt mondja valamelyik fél, hogy "de erről olyan ciki beszélni...a párom nem ilyen...ő ódzkodik ettől vagy attól...mi van ha azt gondolja, hogy már nem szeretem csak azért, mert előhozom ezt vagy azt a témát...stb, stb.  Na de könyörgöm: ha nem bízol magadban, ha nem bízol a társadban/partneredben, akkor mi a francért bújtál vele ágyba? És ezt nagyon komolyan szoktam kérdezni. Erre sok esetben nincs hangos válasz csak az agy kattogását hallom.

Szerintem az a jó szex ami mind a két félnek jó, mind a két felet kielégíti és mind a ketten azt érzik, hogy így kerek a dolog. Tök mindegy, hogy mennyiségileg ez mennyi, nem ez számít. Ha egy picit is rezeg valamelyiknél az egyetértés, ott előbb vagy utóbb félrelépés lesz. Mert valakinek az amit a másiktól kap, kevés vagy hiányos lesz.