Genetika - egy férfi szeméből -

A gyógytornász mondja és mutatja a feladatokat - amiket már kívülről tudunk - miközben szorgalmasan csináljuk azokat. Van egy olyan feladat - ülsz a széken, talpak a földön -  ahol a láujjaiddal mész előre, majd vissza. Érthető? No, a csoportomban van egy meglett férfi akinek a vissza nem akaródzik működni. Kérdezi tőle a gyógytornász, hogy mi a baj, miért nem megy a feladat visszafele.
A férfi válasza: Genetikailag nem megy.
Hja kérem, most már tudom, hogy miért vannak gyengeségeim....genetikailag nem megy:)))))

Nehéz napok előtti nő

Mert a nehéz napok - sőt, isten igazából még az azelőtti napok - bizony sok kellemetlen (nagyon szar) perceket, órákat, napokat okozhatnak a nőknek. A menstruáció előtti tünetegyütteseket hívja ma a tudomány: PMS-nek, azaz premenstruális szindrómának.
Azt tudtátok, hogy ennek a szindrómának az elnevezése Katharina Dalton doktornő nevéhez fűzödik?
Egy kis érdekesség:
A PMS közvetlen kiváltó okát mind a mai napig nem ismerjük (vagyis tudjuk; mindenki egy bunkó, minden úgy rossz ahogy van). Bár a ciklussal összefüggő hormonális változásokat azóta is a PMS egyik legfőbb okaként tartják számon, a tünetegyüttes kialakulásában számos egyéb tényező is szerepet játszik. A nemi hormonok ugyanakkor egy fontos idegi ingerületátvivő anyag, a szerotonin termelését befolyásolva a központi idegrendszerre is hatnak, módosítva ezzel az érzelmi reakciókat és a kedélyállapotot. A táplálkozási tényezők közül a szénhidrát-anyagcsere zavara, a vitaminhiány, elsősorban a B6 vitamin csökkent szintje járulhatnak hozzá a szindróma kialakulásához. Alkohol fogyasztása súlyosbítja a tüneteket. A családi halmozott előfordulás inkább viselkedési minta következménye, mintsem valódi genetikai tényezők hatása. A szindróma gyakrabban fordul elő, ha a közvetlen környezetben másoknak is van hasonló panaszuk (hát ez jó, egymást erősítjük, hogy de jó, hogy neked is milyen szar:)). Jelentkezését befolyásolja a nem kívánt terhességtől való félelem éppúgy, mint a várt terhesség elmaradása.

Bizonyíthatják ezt így és úgy is, a lényeg, hogy ilyenkor a nő totál gyagya. Legalábbis én. De nem hinném, hogy egyedül lennék ezzel! Idegesít ha hozzám szólnak, meg az is ha nem. Ha legalább tízszer kell ugyanazt elmondanom (bár ez nem csak ekkor), ha idióták és érthetetlenek állnak előttem a sorban. Ha a két pénztárosnő úgy beszélget egymással mintha én ott sem lennék, persze mindezt megspékelve azzal, hogy mindeközben kifogy a szalag. Utááálom, hogy ilyenkor alig férek bele a nadrágjaimban, úgy érzem magam, mint egy lufi. Állandóan büdösnek érzem magam, valahogy másként izzadok. És még sorolhatnám.
Na jó, egy pozitív oldala is van nálam a PMS-nek. Még pedig az, hogy legalább ilyenkor megtudhatom azt, hogy milyen egy lufifej méretű mell viselése....merthogy akkorának érzem a 75B-et:))) Bár ha jobban belegondolok, az sem olyan kellemes, kényelmes.

Mindegy honnan cifrázzuk a dolgokat, sehogy sem jó. Csupán annyit tehetünk, hogy méltósággal viseljük ezt (is), miközben próbálunk tudatosak maradni: jó jó, most ez van, de holnap még már sokkal rosszabb jobb lesz. Azt vettem észre, hogy nálam ez úgy működik, hogy az egyik hónapban kicsit vagyok gyagya viszont állandó ehetnékem van pár napig, a másikban nagyon gyagya vagyok és undorodom a kajától.  Most az első variációt élem:))))

Kitartást Mindannyiunknak!

Ekcéma

Ekcéma: Bőr (határ, kapcsolat, gyengédség). Kibékíthetetlen ellentétek, érzelmi kifakadások. Megerősítése: "Béke és harmónia, szeretet és öröm vesz körül és lakozik bennem. Békében és biztonságban vagyok".
Ahogy már erről írtam egyszer a bőr énünk határa, egyben védőburka. Ha fenyegetve látjuk egyéniségünket, úgy véljük, a másik "túllépi a megngedett határt", bőrbetegségek jelentkezhetnek. Érzékeny a bőrünk, sértődékenyek vagyunk. Saját bőrünkön tapasztaljuk a dolgokat, néha úgy érezzük, élve megnyúznak. A bőrbetegségeket úgy orvosolhatjuk a leghatékonyabban, ha megerősítjük önbizalmunkat. Naponta több százszor ismételd el a megerősítő mondatot. Vedd vissza saját hatalmadat!
Az elfojtottságból a nyitottság felé törni, engedni a belsőt kifelé, a belső határ eddig visszafojtott dolgait önszántunkból átengedni. (Dahlke, Louise L. Hay)

Remélem tudtam segíteni az Érintetteknek!:) Ha kimaradt még valami, kérdezzetek bátran!

Mennyit ér az egészséged?

No nem a sablon dumákra gondolok most, mint például: "nekem mindent megér, bármennyit, az egészséget nem lehet pénzbe mérni"....stb...Hanem komolyan kérdezem! Kifizetnél mondjuk 3 millió forintot egy csodaszernek ami garantálja neked azt, hogy soha nem leszel beteg? Kifizetnéd? Önmagadért? És a gyerekedért? Jó kérdés, úgye? Szerintem 10-ből talán 4 fizetné ki. Hogy miért gondolom így? Hát ezért:
Az ember nap mint nap hall okosságokat arról (no nem a Győzikére gondoltam most:)), hogy mit érdemes tenni egészségünkért. Ki könyv, ki előadás, ki barátnő tanácsait megfogadva vág bele egy-egy fogyókúrába, egy-egy méregtelenítésbe/salaktalanításba, alakformálásba miegymásnak. Ebbe semmi kivetnivalót nem látok akkor, ha az adott személy az általa választott kúrát valóban végig is csinálja. És a kulcsszó az általa választott kúra végig csinálásában van! Miért mondom mindezt? Mert az emberek azt várják el kemikáléktól, vitaminoktól, gyógynövényektől, hogy most és azonnal hasson. És ha nem most és azonnal hat, akkor a termék már rossz, megy a kukába. Miért? Mert az embereknek soha semmire nincs idejük (pláne háziasszonyoknak), türelmük, kitartásuk meg aztán végképp nincs. Miért? Mert nem akarják, hogy legyen. Mert valódi igényük nincs rá. Mert pl. sokkal hasznosabbnak és fontosabbnak érezzük magunkat akkor, ha a lakásajtóban vagy a közért előtt állva jó 40 percet együtt szidhatom x-et, jó bemoszerolhatom y-ont, siránkozhatok a kormány által hozott döntések életemre való kihatására, szidhatom a férjemet, hogy nem keres elég pénzt, drágálhatom a tornabérletet, a vitaminokat, gyógyszereket...stb. Erre van idő, hisz megteremtette magának az adott személy. Pedig ha jól belegondolunk akár azt a 40 percet egészségünkre is fordíthattuk volna. Még mielőtt valaki azt hiszi, hogy egy fitnesszguru vagyok, ki kell ábrándítanom, hogy nem. Egyszerűen azt látom, hogy az a szó, hogy tudatosság, hiányzik az emberek fejéből. Minden téren. A boltba egyszerűbb a polcról a tasakos, mű kajákat leemelni és megvenni, mint megcsinálni azokat. Persze, hogy egyszerűebb, mert erre sincs idő. Félreértés ne essék, nem a kéthavonta eccer megveszem a tasakos levest című dolgokról beszélek, mert néha napján én is használom őket.  Egyszerűebb a gyereknek a tévét benyomni, mint leülni vele és játszani, egyszerűebb a kutyára ráripakodni, hogy nyughasson, ahelyett, hogy kivinnénk sétálni és folytathatnám. Egészségünk megőrzése szerint sokkal egyszerűbb, mint ahogy a legtöbben gondolnánk. A betegség mindig valami "hiányállapot" hatására alakul ki. Ép ésszel nehezen fogom fel - bár elfogadom mások döntéseit -, hogyha valaki az egészségéért tenni akar, akkor miért nem kéri ki a szakember tanácsát? Nem feltétlenül a háziorvosunkra gondolok. Sőt! Ha a lelkünk megbetegszik idő kérdése, hogy testi szintem mikor manifesztálódik immáron a betegség. Miért gondoljuk azt, hogy akár egy lelki eredetű problémát - ami nagyon sok esetben évek vagy évtizedek alatt már kialakult és viseljük annak keresztjét - 2 perc alatt meg lehet szüntetni úgy, hogy az adott személynek ezért semmit nem kell tenni?
Ragozhatnám ezt a témát napokon át, de tök felesleges. Csupán annyit üzennék minden gyógyulni akarónak (akár lelki akár testi szintről beszélve), hogy adjon magának időt, türelmet, bízzon magába és bízzon a szakemberben. Ha valakinek azt mondják, hogy 10 napon keresztül 4-szer 3 bogyót szedjen be, akkor az úgy legyen. Figyeljen oda, legyen rá igénye, legyen neki önmaga az első, ne a kifogásokat keresse (mert meg is fogja találni), hanem tegyen magáért. Feltételezem, hogy aki változtatni akar, annak célja van. Akinek célja van, kitartása is van. Véleményem szerint nem fogyózni kell, hanem ésszerűen enni, tudatosan megtervezni napunkat, végiggondolni, hogy mit is csinálunk. Jah, kérem, hogy erre sincs nincs idő? Oké, legyen igazad, de akkor kérdem én: Miért panaszkodsz? A robotok/gépek teszik nap nap után a dolgukat, nem gondolkodnak, érzelmük nincs. Ha robot vagy, nem panaszkodhatsz, hisz Te választottad!
Szóval, mennyit ér az egészséged?:)

A lényeg

"Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni". /Osho/

Amikor a testünk jelez

... akkor általában már baj van. Vagyis meló van (lenne). Valami nem stimmel velünk, valami lelkileg fáj. Megkockáztatom, hogy 10-ből 8-can orvoshoz rohannak gyógyszerért, merthogy a gyógyszer majd rendbe teszi az egészségüket. Van egy mondás, miszerint ép testben ép lélek. Szerintem ez fordítva sokkal jobban is hangzik és sokkal igazabb. Ép lélekben ép test. Gondoljuk csak végig...
Amit észrevettem, hogy sokan nem is gondolnak abba bele, hogy a betegségük úgy "istenigazából" egy stressz hatására - amit nem vagyunk képesek megoldani, csak lereagáljuk! - enged teret magának. Szóval amikor betegek vagyunk az már valaminek a következménye, de semmi esetre sem az oka. Ez fontos! Szerintem ha ezt belátjuk, akkor már tettünk valamit a gyógyulás érdekében. Amikor megbetegszünk érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen olyan események történtek velünk ami kibillentett minket az egyensúlyunkból. Összevesztünk valakivel? Vagy pont amikor kellett volna nem konfrontálódtunk? Vagy nem tudunk valamit szó szerint megemészteni? Bánt valami de nincs kinek elmondani? Vagy úgy érezzük, hogy itt a vég, nincs megoldás? És még sorolhatnám, de a lényeg ugyanaz marad. Szembenézni azzal a dologgal, ami nekünk stresszt okoz/okozott és megoldani azt.
Megmosolyogtató számomra az, amikor valaki pl. egy allergiás megbetegítést azzal magyaráz, hogy a "nyárfa, a parlagfű, a cica, a kutya, a por....stb", miközben ezek a dolgok már csak a következmények, de nem az okok. Érdekesnek gondolnád azt, ha kiderülne egy allergiás emberről, hogy pl. a férjére/feleségére allergiás? Viccesnek tűnik, pedig nem az. Van ilyen, sőt!
A jó hír, hogy mindenre van megoldás. Megoldás viszont véleményem szerint akkor van ha nem a kifogásokat keressük, hanem a megoldásokat. Sokak számára ilyen jön az "aha, tényleg ezt kellene tennem" érzése, ám amikor a megszerzett tudást alkalmazni is kell(ene), akkor ismét csak jön a kifogás. Miért? Mert mindezek mögött legtöbbször a félelem áll. A félelem érdekes dolog, hisz nagyon sok esetben egy olyan dologtól félünk ami nem létezik, csak mi hisszük, hogy van, vagy majd jönni fog. És mint tudjuk, amire gondolunk.....idő kérdése. Nem emlékszem rá, de ha már említettem akkor bocs, ha nem akkor meg hadd hozzam elő kedvenc példámat: Két anyuka beszélget és a lényeg: a Te gyereked nem bárányhimlős? Válasz: MÉG nem. Hányszor hallani effajta megnyilvánulásokat, utána meg csodálkozunk:)

Nos, a teljesség igénye nélkül egy pár betegség lehetséges lelki okairól Louise L.Hay könyvéből:

Fej: amikor a fejünkkel nincs rendben valami, ez azt jelenti, hogy magunkkal van baj.
Haj: az erőnket jelképezi. Amikor idegesek és feszültek vagyunk vállizmainkban feszültség keletkezik, amely fokozatosan eléri a fejtetőnket, olykor szemünk tájékát is. Amikor a fejbőr feszült, a hajszálak olyan szorosan állnak, hogy a haj nem tud lélegezni, elpusztul és kihull. Ha a feszültség továbbra sem enyhül, az illető megkopaszodik.
Fül: valamit nem akarsz meghallani. Ha bosszantanak a hallottak, megfájdulhat a füled. A gyerekeknek sokszor fáj a fülük. Nemegyszer kénytelenek végighallgatni a családi veszekedéseket. A szülők gyakran megtiltják gyermeküknek, hogy kifejezésre juttassa indulatait, a gyermek meg tehetetlenségében fülfájással védekezik. Figyeld meg, ha egy kapcsolatban az egyik félnek gyengül a hallása, a másik megállás nélkül beszél, beszél, és beszél.
Szem: nem akarunk szembenézni a történtekkel, látni az eseményeket, vagy előre tekinteni a jövőbe. Ha a gyerek szemüveges, sok esetben olyasmi történik a családjukba, aminek nem kívánnak szemtanúi lenni. Elfordulsz a jelentől? Mi bántja a szemed? Elrettent a jelen látványa, rosszak a kilátásaid? Ha tiszta lenne a látásod, mit látnál amit most nem látsz? Átlátod a helyzetet?
Fejfájás: önostorozás. Kérdezd meg magadtól, hogy mitől? Miben hibáztatod magad és mennyiben érzed magad "ludasnak"? Bocsáss meg magadnak...A migrén azokat sújtja akik mindenben a tökéletességre törekednek ezáltal állandó nyomás alá teszik magukat. Egy jó adag elfojtott düh is közrejátszik fejfájásukban.
Arc- és orrmelléküreg: egy közel álló személy bántó viselkedése okozza. Valaki kíméletlenül bánik veled. Ha békét, harmóniát és egyensúlyt teremtünk elménkben, meg is találjuk mindezt életünkben.
Nyak és torok: nagyon sok esemény zajlik itt. A nyak szimbolizálja a készséget a rugalmas gondolkodásra,az egyoldalú szemléletmód elkerülésére és a másik véleményének meghallgatására. Ha fájdalom van a nyakban, rendszerint mereven ragaszkodunk saját álláspontunkhoz. A torok életünk hangadója. A torokfájás mögött harag húzódik, ha ehhez megfázás párosul, akkor lelki zavarodottsággal is számolnunk kell. Gégehurut esetén az egyén olyan dühös, hogy szóhoz sem jutunk. A torok az önkifejezés legkézenfekvőbb eszköze. Amikor az energia elakad, a torok azonnal vészjeleket ad.
Kar: az életben adódó lehetőségek megragadása. A felkar testi, az alkar szellemi adottságainkkal áll kapcsolatban. Csuklónkban a régi indulatokat raktározzuk el, a könyök a hajlékonyságot a könnyed irányváltást fejezi ki. Te rugalmasan kezeled a változásokat az életedben? Vagy indulataid mindig visszatartanak?
Ujjak: Ha elvágod a mutatóujjadat, bizonyára haragot vagy félelmet vált ki belőled egy nemrég történt esemény. a hüvelykujj a nyugtalanságot, a mutatóujj az én félelmeit jelezheti. A középső ujj a nemiséggel és az indulatokkal áll kapcsolatban. A gyűrűsujj kifejezhet egységet, de bánatot is. A kisujj a család, színlelés jelképe. Ha dühös vagy fogd meg a középső ujjadat és megnyugszol. Ha férfira haragszok akkor a jobb, ha nőre, akkor meg a bal kezed középső ujját fogd meg.:)
Hát: testünk támasza. A hát felső része érzelmi háttér hiányára utal. Nem értenek meg bennünket. A középső rész a bűntudat, gyanakvást szimbolizálja. A hát alós része anyagi probléma, pénztelenség és az attól való rettegés.
Tüdő: akinek beteg a tüdeje nehezen, rendszerint fél befogadni az életet, esetleg úgy érzi, hogy meg sem érdemli, hisz nem tudja teljesen átadni magát az életnek.
Mell: anyaság szimbóluma. Egy személy, dolog, hely, vagy esemény "túldédelgetéséből" fakadnak.
Szív: szeretetet jelképezi, vérünk az örömöt. Amikor megtagadjuk magunktól a szeretetet, örömöt, akkor a szív összeszorul és elveszti melegét.
Gyomor: nehezzen emésztesz meg valamit? Mi nyomja a bögyödet? a gyomorfekély nem több mint félelem: rettegés az alkalmatlanságtól. Nem tetszünk magunknak, félünk, hogy kevesek vagyunk. Válasz a szeretet!
Vastagbél: megtisztulás jelképe, általa szabadulunk meg attól, amire többé már nincs szükségünk.
Láb: előre visz minket az élet útján. A lábpanaszok gyakran sejtetnek félelmet az előrehaladástól vagy vonakodást egy fontos lépés megtételétől.
Bőr: énünk határa, védőburok. Meg kell erősíteni önbizalmunkat.
Baleset: Soha nem véletlen! elfojtott indulat, frusztráció, tehetetlenség érzése.
Izületi gyulladás: azokra leselkedik, akik belebetegednének ha egyszer nem kritizálhatnának valamit. Elsősorban magukat, másodsorban a többieket becsmérlik örökösen.
Asztma: A beteg képtelen lélegezni önmagáért. Fojtogató szeretet. Fullasztó légkör, Elfojtott sírás. Az asztmás gyerekeknek gyakran túl fejlett az öntudatuk, magukra vállaják környezetük össze hibáját.
Fájdalom: minden formájában a lelkifurdalás, a bűntudat egyik intő jele.

Mindezek tükrében érdemes elgondolkodni amíg az orvosra várunk.:) Félreértés ne essék, nem az orvos ellen vagyok. Mert igenis szükség van rájuk. Ahogy egy nagyon kedves orvos mondta (nem szó szerint idézem): az orvos egy olyan embernek akit nem is ismer (mert nem!) olyan gyógyszert ír fel amit még annyira sem ismer....:) hát ebből szerintem túl sok jó nem sül ki.
Jó gyógyulást mindenkinek!

Női nyavalya

Nálam is aktuálissá vált a téma; úgyanis sikerült magamnak egy jó kis betegséget összehozni, amiből elég nehezzen kecmergek ki. Milyen egy beteg nő? Szerintem bármilyen betegségről is legyen szó, mindenekelőtt fegyelmezett és erős. Még a legrosszabb pillanataiban is. Na jó, nem mindig, de legtöbbször. Nem nyafog percenként:). Óriási benne a túl fogom élni vágyás  a gyógyulási vágy, melyet fogalmam sincs honnan merít. Mert az élet betegen is csak megy a maga medrében. Kaja kell, tiszta ruha kell, koszos lakásba lakni sem túl kellemes, a beleizzadt ágyneműbe sem érdemes még napokig dagonyázni, a haj is csak zsírosodik, akarom mondani, még jobban zsírosodik, a szőr is nő itt-ott, szóval semmi nincs tekintettel arra, ha egy nő beteg. Valljuk be: egy kiadós taknyos, dáthás, alig van hangom, majd meg fulladok, mert annyit ugatok, ver a víz miközben majd megfagyok...stb. eseményekkel teli 2 perc is vagy 3 évnek tűnik ilyenkor. Éjszakai alvás nincs, csak vegetálsz, de azt legalább aktívan teszed, az éjszakai alváshiánytól, és az állandó lakásfelújítóknak köszönhetően nappali alvás szóba sem jöhet. Na és az ember párja mit vesz ebből észre? Ez attól függ. Mit akar észrevenni:) Szent meggyőződésem, hogy a férfiak bepánikolnak akkor, ha szívük választottja szarul van, és ennek nem elég, hogy hangot adnak, hanem látható jelei is vannak. Próbálnak poénosok maradni, bár ettől a nő aligha lesz jobban. Eccerűen megijednek, hogy ajjja, most mi lesz (ki főz, ki mosogat, ki fog kényeztetni, ki fog rohangálni....stb). Nem ilyennek szokták meg a párjukat, hisz anyjukat sem látták "nagybetegen".
Sokáig azt gondoltam, hogy igénytelenségemre vallana az, ha a nadrágom alatt a szél lengedeztetné a lábszőrömet, miközben engem ez cseppet sem érdekelne, vagy enyhén zsíros hajamat copfba kötve álcáznám, vagy kimaradna egy-egy fürdés, vagy kora reggel nem a fogmosás jutna először az eszembe, vagy tényleg leszarom, hogy ki mit eszik aznap, mi van, akarom mondani mi nincs a hűtőbe és még sorolhatnám. Betegségbe burkolózó nőtársaimnak üzenem; ez nem igénytelenség, csupán arról van szó, hogy tényleg csehül érezzük magunkat.:) Hogy mitől is? Erről majd legközelebb, most első a gyógyulás! És tényleg: vállalom az igénytelenséget:))))))

Tenni vagy nem tenni

...ez itt a kérdés. De folytathatnám: merni vagy nem merni, csinálni vagy tétlenül nézni...stb. Merthogy mi magyar emberek nagyon szeretünk panaszkodni. Ha panaszkodunk az jó, hisz figyelnek ránk. Még ha ez pár percig is tart, de legalább figyelnek ránk. Ugyanez a helyzet akkor is, ha betegek vagyunk.Képesek vagyunk magunkat megbetegíteni egy kis odafigyelésért. A kérdés: mit érünk el vele? Szerintem semmit. Mert a panaszkodás, a nyafogás-nyifogás, a betegségek előidézése IGAZÁBÓL rajtad kívül senkit nem érdekel. Hogy miért? Mert mindenkinek megvan a saját baja, problémája. Mindenkinek van gondja-baja,a kérdés az, hogy ezt az adott személy miként kezeli. Minek tekinti? Csapásnak? Lehetőségnek? Tanulásnak? Az élet velejárójának? Hmmm....nem tudom. Szerencsére mindenki másként kezeli a problémákat. A problémák nem problémák, azok megoldandó, megoldásra váró feladatok. Még akkor is, ha az adott pillanatban, helyzetben baromi szar, baromira fáj. Olyan sem létezik, hogy kis gond vagy nagy gond. Csak megoldásra váró dolgok vannak. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a nagy és a kicsi megoldásra váró dolog, azaz probléma.
Nem tudunk különbséget tenni. Semmiben. Sajnos.  Ha megoldásra váró dolog van, akkor azzal foglalkozunk. Nem prioráljuk, nem nézzünk meg, hogy tényleg kell-e azzal valóban x időt foglalkozni. Vagy: Valóban nekünk kell megoldani? Valóban a mi problémánk? Egyáltalán tényleg olyan dolog, amivel foglalkoznunk KELL? Belehajszoljuk magunkat sokszor olyan dologba, ami nincs. És mivel negatív rezgést adunk ki magunkból, be is jön a baj. Saját bőrömön tapasztaltam. Baromira nem jó érzés.
Az élet valóban túl rövid ahhoz, hogy kicsinyes dolgokkal foglalkozzunk. Az élet szép. Az élet megadja nekünk azt, amire mi vágyunk. Csak kérni kell. Az emberi, női nagyságunk abban nyilvánul meg, ahogy dolgokról gondolkodunk. Persze, tudom jól, hogy ahogy én gondolkodom az sok mindenkinek nem tetszik. Nem tetszik a családomnak, a környezetemnek....stb. És ez fáj. Néha idegesítő és ilyenkor eltörik bizony a mécses. És? Miért nem nézzünk meg végre, hogy ki bírál minket? A dolgokhoz való hozzáállásod viszont ezekben a szituációs helyzetekben fog megmutatkozni. Hogy amikor jönnek a jóakarók, az irigyek, vagy egyszerűen a MÁSKÉNT gondolkodók, mennyire fog Téged elbizonytalanítani abba, amit egészen addig képviseltél. Mert nem csak akkor kell nagynak lenni, amikor olyan közegbe vagy, hanem akkor is amikor érnek a "behatások". Tudom, hogy nehéz, de nem lehetetlen. Honnan tudom? Tapasztaltam. Olykor én is meginogtam - tenni vagy nem tenni? - bevallom, de ott belül, a szívem mélyén mindig is tudtam és tudom, hogy ki vagyok én, mire vagyok képes. Sok ember számára nem egyszerű megfogalmazni azt, hogy ki is ő valójában? Mi a feladata? Nem arról a feladatról beszélek amit azért csinálnuk mert elvárják tőlünk. Például: férjhez menni, mert azt KELL, gyereket szülni x idős korban, mert azt is KELL, kitartani az alkoholista férj mellett, mert nem illik elhagyni, ledolgozni egy egész életet egy munkahelyen, mert ha nem mit fognak szólni mások....és még sorolhatnám. Elgondolkodtál már azon, hogy miért is nem állsz ki magadért? Még akkor is ha ebből konfliktusod lesz itt-ott? Miért tartod bajnak azt, ha másként gondolkodsz, mint anyád vagy apád? Miért akarsz átlagember lenni? Jó kérdések, úgye?
Ha úgy akarunk élni, hogy annak valódi értelme legyen számunkra, kiteljesedjünk tőle, ahhoz TENNI kell. Minden szinten, hisz háborúba se megyünk fegyver nélkül!