Tenni vagy nem tenni

...ez itt a kérdés. De folytathatnám: merni vagy nem merni, csinálni vagy tétlenül nézni...stb. Merthogy mi magyar emberek nagyon szeretünk panaszkodni. Ha panaszkodunk az jó, hisz figyelnek ránk. Még ha ez pár percig is tart, de legalább figyelnek ránk. Ugyanez a helyzet akkor is, ha betegek vagyunk.Képesek vagyunk magunkat megbetegíteni egy kis odafigyelésért. A kérdés: mit érünk el vele? Szerintem semmit. Mert a panaszkodás, a nyafogás-nyifogás, a betegségek előidézése IGAZÁBÓL rajtad kívül senkit nem érdekel. Hogy miért? Mert mindenkinek megvan a saját baja, problémája. Mindenkinek van gondja-baja,a kérdés az, hogy ezt az adott személy miként kezeli. Minek tekinti? Csapásnak? Lehetőségnek? Tanulásnak? Az élet velejárójának? Hmmm....nem tudom. Szerencsére mindenki másként kezeli a problémákat. A problémák nem problémák, azok megoldandó, megoldásra váró feladatok. Még akkor is, ha az adott pillanatban, helyzetben baromi szar, baromira fáj. Olyan sem létezik, hogy kis gond vagy nagy gond. Csak megoldásra váró dolgok vannak. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a nagy és a kicsi megoldásra váró dolog, azaz probléma.
Nem tudunk különbséget tenni. Semmiben. Sajnos.  Ha megoldásra váró dolog van, akkor azzal foglalkozunk. Nem prioráljuk, nem nézzünk meg, hogy tényleg kell-e azzal valóban x időt foglalkozni. Vagy: Valóban nekünk kell megoldani? Valóban a mi problémánk? Egyáltalán tényleg olyan dolog, amivel foglalkoznunk KELL? Belehajszoljuk magunkat sokszor olyan dologba, ami nincs. És mivel negatív rezgést adunk ki magunkból, be is jön a baj. Saját bőrömön tapasztaltam. Baromira nem jó érzés.
Az élet valóban túl rövid ahhoz, hogy kicsinyes dolgokkal foglalkozzunk. Az élet szép. Az élet megadja nekünk azt, amire mi vágyunk. Csak kérni kell. Az emberi, női nagyságunk abban nyilvánul meg, ahogy dolgokról gondolkodunk. Persze, tudom jól, hogy ahogy én gondolkodom az sok mindenkinek nem tetszik. Nem tetszik a családomnak, a környezetemnek....stb. És ez fáj. Néha idegesítő és ilyenkor eltörik bizony a mécses. És? Miért nem nézzünk meg végre, hogy ki bírál minket? A dolgokhoz való hozzáállásod viszont ezekben a szituációs helyzetekben fog megmutatkozni. Hogy amikor jönnek a jóakarók, az irigyek, vagy egyszerűen a MÁSKÉNT gondolkodók, mennyire fog Téged elbizonytalanítani abba, amit egészen addig képviseltél. Mert nem csak akkor kell nagynak lenni, amikor olyan közegbe vagy, hanem akkor is amikor érnek a "behatások". Tudom, hogy nehéz, de nem lehetetlen. Honnan tudom? Tapasztaltam. Olykor én is meginogtam - tenni vagy nem tenni? - bevallom, de ott belül, a szívem mélyén mindig is tudtam és tudom, hogy ki vagyok én, mire vagyok képes. Sok ember számára nem egyszerű megfogalmazni azt, hogy ki is ő valójában? Mi a feladata? Nem arról a feladatról beszélek amit azért csinálnuk mert elvárják tőlünk. Például: férjhez menni, mert azt KELL, gyereket szülni x idős korban, mert azt is KELL, kitartani az alkoholista férj mellett, mert nem illik elhagyni, ledolgozni egy egész életet egy munkahelyen, mert ha nem mit fognak szólni mások....és még sorolhatnám. Elgondolkodtál már azon, hogy miért is nem állsz ki magadért? Még akkor is ha ebből konfliktusod lesz itt-ott? Miért tartod bajnak azt, ha másként gondolkodsz, mint anyád vagy apád? Miért akarsz átlagember lenni? Jó kérdések, úgye?
Ha úgy akarunk élni, hogy annak valódi értelme legyen számunkra, kiteljesedjünk tőle, ahhoz TENNI kell. Minden szinten, hisz háborúba se megyünk fegyver nélkül!