Női nyavalya

Nálam is aktuálissá vált a téma; úgyanis sikerült magamnak egy jó kis betegséget összehozni, amiből elég nehezzen kecmergek ki. Milyen egy beteg nő? Szerintem bármilyen betegségről is legyen szó, mindenekelőtt fegyelmezett és erős. Még a legrosszabb pillanataiban is. Na jó, nem mindig, de legtöbbször. Nem nyafog percenként:). Óriási benne a túl fogom élni vágyás  a gyógyulási vágy, melyet fogalmam sincs honnan merít. Mert az élet betegen is csak megy a maga medrében. Kaja kell, tiszta ruha kell, koszos lakásba lakni sem túl kellemes, a beleizzadt ágyneműbe sem érdemes még napokig dagonyázni, a haj is csak zsírosodik, akarom mondani, még jobban zsírosodik, a szőr is nő itt-ott, szóval semmi nincs tekintettel arra, ha egy nő beteg. Valljuk be: egy kiadós taknyos, dáthás, alig van hangom, majd meg fulladok, mert annyit ugatok, ver a víz miközben majd megfagyok...stb. eseményekkel teli 2 perc is vagy 3 évnek tűnik ilyenkor. Éjszakai alvás nincs, csak vegetálsz, de azt legalább aktívan teszed, az éjszakai alváshiánytól, és az állandó lakásfelújítóknak köszönhetően nappali alvás szóba sem jöhet. Na és az ember párja mit vesz ebből észre? Ez attól függ. Mit akar észrevenni:) Szent meggyőződésem, hogy a férfiak bepánikolnak akkor, ha szívük választottja szarul van, és ennek nem elég, hogy hangot adnak, hanem látható jelei is vannak. Próbálnak poénosok maradni, bár ettől a nő aligha lesz jobban. Eccerűen megijednek, hogy ajjja, most mi lesz (ki főz, ki mosogat, ki fog kényeztetni, ki fog rohangálni....stb). Nem ilyennek szokták meg a párjukat, hisz anyjukat sem látták "nagybetegen".
Sokáig azt gondoltam, hogy igénytelenségemre vallana az, ha a nadrágom alatt a szél lengedeztetné a lábszőrömet, miközben engem ez cseppet sem érdekelne, vagy enyhén zsíros hajamat copfba kötve álcáznám, vagy kimaradna egy-egy fürdés, vagy kora reggel nem a fogmosás jutna először az eszembe, vagy tényleg leszarom, hogy ki mit eszik aznap, mi van, akarom mondani mi nincs a hűtőbe és még sorolhatnám. Betegségbe burkolózó nőtársaimnak üzenem; ez nem igénytelenség, csupán arról van szó, hogy tényleg csehül érezzük magunkat.:) Hogy mitől is? Erről majd legközelebb, most első a gyógyulás! És tényleg: vállalom az igénytelenséget:))))))