... akkor általában már baj van. Vagyis meló van (lenne). Valami nem stimmel velünk, valami lelkileg fáj. Megkockáztatom, hogy 10-ből 8-can orvoshoz rohannak gyógyszerért, merthogy a gyógyszer majd rendbe teszi az egészségüket. Van egy mondás, miszerint ép testben ép lélek. Szerintem ez fordítva sokkal jobban is hangzik és sokkal igazabb. Ép lélekben ép test. Gondoljuk csak végig...
Amit észrevettem, hogy sokan nem is gondolnak abba bele, hogy a betegségük úgy "istenigazából" egy stressz hatására - amit nem vagyunk képesek megoldani, csak lereagáljuk! - enged teret magának. Szóval amikor betegek vagyunk az már valaminek a következménye, de semmi esetre sem az oka. Ez fontos! Szerintem ha ezt belátjuk, akkor már tettünk valamit a gyógyulás érdekében. Amikor megbetegszünk érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen olyan események történtek velünk ami kibillentett minket az egyensúlyunkból. Összevesztünk valakivel? Vagy pont amikor kellett volna nem konfrontálódtunk? Vagy nem tudunk valamit szó szerint megemészteni? Bánt valami de nincs kinek elmondani? Vagy úgy érezzük, hogy itt a vég, nincs megoldás? És még sorolhatnám, de a lényeg ugyanaz marad. Szembenézni azzal a dologgal, ami nekünk stresszt okoz/okozott és megoldani azt.
Megmosolyogtató számomra az, amikor valaki pl. egy allergiás megbetegítést azzal magyaráz, hogy a "nyárfa, a parlagfű, a cica, a kutya, a por....stb", miközben ezek a dolgok már csak a következmények, de nem az okok. Érdekesnek gondolnád azt, ha kiderülne egy allergiás emberről, hogy pl. a férjére/feleségére allergiás? Viccesnek tűnik, pedig nem az. Van ilyen, sőt!
A jó hír, hogy mindenre van megoldás. Megoldás viszont véleményem szerint akkor van ha nem a kifogásokat keressük, hanem a megoldásokat. Sokak számára ilyen jön az "aha, tényleg ezt kellene tennem" érzése, ám amikor a megszerzett tudást alkalmazni is kell(ene), akkor ismét csak jön a kifogás. Miért? Mert mindezek mögött legtöbbször a félelem áll. A félelem érdekes dolog, hisz nagyon sok esetben egy olyan dologtól félünk ami nem létezik, csak mi hisszük, hogy van, vagy majd jönni fog. És mint tudjuk, amire gondolunk.....idő kérdése. Nem emlékszem rá, de ha már említettem akkor bocs, ha nem akkor meg hadd hozzam elő kedvenc példámat: Két anyuka beszélget és a lényeg: a Te gyereked nem bárányhimlős? Válasz: MÉG nem. Hányszor hallani effajta megnyilvánulásokat, utána meg csodálkozunk:)
Nos, a teljesség igénye nélkül egy pár betegség lehetséges lelki okairól Louise L.Hay könyvéből:
Fej: amikor a fejünkkel nincs rendben valami, ez azt jelenti, hogy magunkkal van baj.
Haj: az erőnket jelképezi. Amikor idegesek és feszültek vagyunk vállizmainkban feszültség keletkezik, amely fokozatosan eléri a fejtetőnket, olykor szemünk tájékát is. Amikor a fejbőr feszült, a hajszálak olyan szorosan állnak, hogy a haj nem tud lélegezni, elpusztul és kihull. Ha a feszültség továbbra sem enyhül, az illető megkopaszodik.
Fül: valamit nem akarsz meghallani. Ha bosszantanak a hallottak, megfájdulhat a füled. A gyerekeknek sokszor fáj a fülük. Nemegyszer kénytelenek végighallgatni a családi veszekedéseket. A szülők gyakran megtiltják gyermeküknek, hogy kifejezésre juttassa indulatait, a gyermek meg tehetetlenségében fülfájással védekezik. Figyeld meg, ha egy kapcsolatban az egyik félnek gyengül a hallása, a másik megállás nélkül beszél, beszél, és beszél.
Szem: nem akarunk szembenézni a történtekkel, látni az eseményeket, vagy előre tekinteni a jövőbe. Ha a gyerek szemüveges, sok esetben olyasmi történik a családjukba, aminek nem kívánnak szemtanúi lenni. Elfordulsz a jelentől? Mi bántja a szemed? Elrettent a jelen látványa, rosszak a kilátásaid? Ha tiszta lenne a látásod, mit látnál amit most nem látsz? Átlátod a helyzetet?
Fejfájás: önostorozás. Kérdezd meg magadtól, hogy mitől? Miben hibáztatod magad és mennyiben érzed magad "ludasnak"? Bocsáss meg magadnak...A migrén azokat sújtja akik mindenben a tökéletességre törekednek ezáltal állandó nyomás alá teszik magukat. Egy jó adag elfojtott düh is közrejátszik fejfájásukban.
Arc- és orrmelléküreg: egy közel álló személy bántó viselkedése okozza. Valaki kíméletlenül bánik veled. Ha békét, harmóniát és egyensúlyt teremtünk elménkben, meg is találjuk mindezt életünkben.
Nyak és torok: nagyon sok esemény zajlik itt. A nyak szimbolizálja a készséget a rugalmas gondolkodásra,az egyoldalú szemléletmód elkerülésére és a másik véleményének meghallgatására. Ha fájdalom van a nyakban, rendszerint mereven ragaszkodunk saját álláspontunkhoz. A torok életünk hangadója. A torokfájás mögött harag húzódik, ha ehhez megfázás párosul, akkor lelki zavarodottsággal is számolnunk kell. Gégehurut esetén az egyén olyan dühös, hogy szóhoz sem jutunk. A torok az önkifejezés legkézenfekvőbb eszköze. Amikor az energia elakad, a torok azonnal vészjeleket ad.
Kar: az életben adódó lehetőségek megragadása. A felkar testi, az alkar szellemi adottságainkkal áll kapcsolatban. Csuklónkban a régi indulatokat raktározzuk el, a könyök a hajlékonyságot a könnyed irányváltást fejezi ki. Te rugalmasan kezeled a változásokat az életedben? Vagy indulataid mindig visszatartanak?
Ujjak: Ha elvágod a mutatóujjadat, bizonyára haragot vagy félelmet vált ki belőled egy nemrég történt esemény. a hüvelykujj a nyugtalanságot, a mutatóujj az én félelmeit jelezheti. A középső ujj a nemiséggel és az indulatokkal áll kapcsolatban. A gyűrűsujj kifejezhet egységet, de bánatot is. A kisujj a család, színlelés jelképe. Ha dühös vagy fogd meg a középső ujjadat és megnyugszol. Ha férfira haragszok akkor a jobb, ha nőre, akkor meg a bal kezed középső ujját fogd meg.:)
Hát: testünk támasza. A hát felső része érzelmi háttér hiányára utal. Nem értenek meg bennünket. A középső rész a bűntudat, gyanakvást szimbolizálja. A hát alós része anyagi probléma, pénztelenség és az attól való rettegés.
Tüdő: akinek beteg a tüdeje nehezen, rendszerint fél befogadni az életet, esetleg úgy érzi, hogy meg sem érdemli, hisz nem tudja teljesen átadni magát az életnek.
Mell: anyaság szimbóluma. Egy személy, dolog, hely, vagy esemény "túldédelgetéséből" fakadnak.
Szív: szeretetet jelképezi, vérünk az örömöt. Amikor megtagadjuk magunktól a szeretetet, örömöt, akkor a szív összeszorul és elveszti melegét.
Gyomor: nehezzen emésztesz meg valamit? Mi nyomja a bögyödet? a gyomorfekély nem több mint félelem: rettegés az alkalmatlanságtól. Nem tetszünk magunknak, félünk, hogy kevesek vagyunk. Válasz a szeretet!
Vastagbél: megtisztulás jelképe, általa szabadulunk meg attól, amire többé már nincs szükségünk.
Láb: előre visz minket az élet útján. A lábpanaszok gyakran sejtetnek félelmet az előrehaladástól vagy vonakodást egy fontos lépés megtételétől.
Bőr: énünk határa, védőburok. Meg kell erősíteni önbizalmunkat.
Baleset: Soha nem véletlen! elfojtott indulat, frusztráció, tehetetlenség érzése.
Izületi gyulladás: azokra leselkedik, akik belebetegednének ha egyszer nem kritizálhatnának valamit. Elsősorban magukat, másodsorban a többieket becsmérlik örökösen.
Asztma: A beteg képtelen lélegezni önmagáért. Fojtogató szeretet. Fullasztó légkör, Elfojtott sírás. Az asztmás gyerekeknek gyakran túl fejlett az öntudatuk, magukra vállaják környezetük össze hibáját.
Fájdalom: minden formájában a lelkifurdalás, a bűntudat egyik intő jele.
Mindezek tükrében érdemes elgondolkodni amíg az orvosra várunk.:) Félreértés ne essék, nem az orvos ellen vagyok. Mert igenis szükség van rájuk. Ahogy egy nagyon kedves orvos mondta (nem szó szerint idézem): az orvos egy olyan embernek akit nem is ismer (mert nem!) olyan gyógyszert ír fel amit még annyira sem ismer....:) hát ebből szerintem túl sok jó nem sül ki.
Jó gyógyulást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése