Nehéz napok előtti nő

Mert a nehéz napok - sőt, isten igazából még az azelőtti napok - bizony sok kellemetlen (nagyon szar) perceket, órákat, napokat okozhatnak a nőknek. A menstruáció előtti tünetegyütteseket hívja ma a tudomány: PMS-nek, azaz premenstruális szindrómának.
Azt tudtátok, hogy ennek a szindrómának az elnevezése Katharina Dalton doktornő nevéhez fűzödik?
Egy kis érdekesség:
A PMS közvetlen kiváltó okát mind a mai napig nem ismerjük (vagyis tudjuk; mindenki egy bunkó, minden úgy rossz ahogy van). Bár a ciklussal összefüggő hormonális változásokat azóta is a PMS egyik legfőbb okaként tartják számon, a tünetegyüttes kialakulásában számos egyéb tényező is szerepet játszik. A nemi hormonok ugyanakkor egy fontos idegi ingerületátvivő anyag, a szerotonin termelését befolyásolva a központi idegrendszerre is hatnak, módosítva ezzel az érzelmi reakciókat és a kedélyállapotot. A táplálkozási tényezők közül a szénhidrát-anyagcsere zavara, a vitaminhiány, elsősorban a B6 vitamin csökkent szintje járulhatnak hozzá a szindróma kialakulásához. Alkohol fogyasztása súlyosbítja a tüneteket. A családi halmozott előfordulás inkább viselkedési minta következménye, mintsem valódi genetikai tényezők hatása. A szindróma gyakrabban fordul elő, ha a közvetlen környezetben másoknak is van hasonló panaszuk (hát ez jó, egymást erősítjük, hogy de jó, hogy neked is milyen szar:)). Jelentkezését befolyásolja a nem kívánt terhességtől való félelem éppúgy, mint a várt terhesség elmaradása.

Bizonyíthatják ezt így és úgy is, a lényeg, hogy ilyenkor a nő totál gyagya. Legalábbis én. De nem hinném, hogy egyedül lennék ezzel! Idegesít ha hozzám szólnak, meg az is ha nem. Ha legalább tízszer kell ugyanazt elmondanom (bár ez nem csak ekkor), ha idióták és érthetetlenek állnak előttem a sorban. Ha a két pénztárosnő úgy beszélget egymással mintha én ott sem lennék, persze mindezt megspékelve azzal, hogy mindeközben kifogy a szalag. Utááálom, hogy ilyenkor alig férek bele a nadrágjaimban, úgy érzem magam, mint egy lufi. Állandóan büdösnek érzem magam, valahogy másként izzadok. És még sorolhatnám.
Na jó, egy pozitív oldala is van nálam a PMS-nek. Még pedig az, hogy legalább ilyenkor megtudhatom azt, hogy milyen egy lufifej méretű mell viselése....merthogy akkorának érzem a 75B-et:))) Bár ha jobban belegondolok, az sem olyan kellemes, kényelmes.

Mindegy honnan cifrázzuk a dolgokat, sehogy sem jó. Csupán annyit tehetünk, hogy méltósággal viseljük ezt (is), miközben próbálunk tudatosak maradni: jó jó, most ez van, de holnap még már sokkal rosszabb jobb lesz. Azt vettem észre, hogy nálam ez úgy működik, hogy az egyik hónapban kicsit vagyok gyagya viszont állandó ehetnékem van pár napig, a másikban nagyon gyagya vagyok és undorodom a kajától.  Most az első variációt élem:))))

Kitartást Mindannyiunknak!