Az ember nap mint nap hall okosságokat arról (no nem a Győzikére gondoltam most:)), hogy mit érdemes tenni egészségünkért. Ki könyv, ki előadás, ki barátnő tanácsait megfogadva vág bele egy-egy fogyókúrába, egy-egy méregtelenítésbe/salaktalanításba, alakformálásba miegymásnak. Ebbe semmi kivetnivalót nem látok akkor, ha az adott személy az általa választott kúrát valóban végig is csinálja. És a kulcsszó az általa választott kúra végig csinálásában van! Miért mondom mindezt? Mert az emberek azt várják el kemikáléktól, vitaminoktól, gyógynövényektől, hogy most és azonnal hasson. És ha nem most és azonnal hat, akkor a termék már rossz, megy a kukába. Miért? Mert az embereknek soha semmire nincs idejük (pláne háziasszonyoknak), türelmük, kitartásuk meg aztán végképp nincs. Miért? Mert nem akarják, hogy legyen. Mert valódi igényük nincs rá. Mert pl. sokkal hasznosabbnak és fontosabbnak érezzük magunkat akkor, ha a lakásajtóban vagy a közért előtt állva jó 40 percet együtt szidhatom x-et, jó bemoszerolhatom y-ont, siránkozhatok a kormány által hozott döntések életemre való kihatására, szidhatom a férjemet, hogy nem keres elég pénzt, drágálhatom a tornabérletet, a vitaminokat, gyógyszereket...stb. Erre van idő, hisz megteremtette magának az adott személy. Pedig ha jól belegondolunk akár azt a 40 percet egészségünkre is fordíthattuk volna. Még mielőtt valaki azt hiszi, hogy egy fitnesszguru vagyok, ki kell ábrándítanom, hogy nem. Egyszerűen azt látom, hogy az a szó, hogy tudatosság, hiányzik az emberek fejéből. Minden téren. A boltba egyszerűbb a polcról a tasakos, mű kajákat leemelni és megvenni, mint megcsinálni azokat. Persze, hogy egyszerűebb, mert erre sincs idő. Félreértés ne essék, nem a kéthavonta eccer megveszem a tasakos levest című dolgokról beszélek, mert néha napján én is használom őket. Egyszerűebb a gyereknek a tévét benyomni, mint leülni vele és játszani, egyszerűebb a kutyára ráripakodni, hogy nyughasson, ahelyett, hogy kivinnénk sétálni és folytathatnám. Egészségünk megőrzése szerint sokkal egyszerűbb, mint ahogy a legtöbben gondolnánk. A betegség mindig valami "hiányállapot" hatására alakul ki. Ép ésszel nehezen fogom fel - bár elfogadom mások döntéseit -, hogyha valaki az egészségéért tenni akar, akkor miért nem kéri ki a szakember tanácsát? Nem feltétlenül a háziorvosunkra gondolok. Sőt! Ha a lelkünk megbetegszik idő kérdése, hogy testi szintem mikor manifesztálódik immáron a betegség. Miért gondoljuk azt, hogy akár egy lelki eredetű problémát - ami nagyon sok esetben évek vagy évtizedek alatt már kialakult és viseljük annak keresztjét - 2 perc alatt meg lehet szüntetni úgy, hogy az adott személynek ezért semmit nem kell tenni?
Ragozhatnám ezt a témát napokon át, de tök felesleges. Csupán annyit üzennék minden gyógyulni akarónak (akár lelki akár testi szintről beszélve), hogy adjon magának időt, türelmet, bízzon magába és bízzon a szakemberben. Ha valakinek azt mondják, hogy 10 napon keresztül 4-szer 3 bogyót szedjen be, akkor az úgy legyen. Figyeljen oda, legyen rá igénye, legyen neki önmaga az első, ne a kifogásokat keresse (mert meg is fogja találni), hanem tegyen magáért. Feltételezem, hogy aki változtatni akar, annak célja van. Akinek célja van, kitartása is van. Véleményem szerint nem fogyózni kell, hanem ésszerűen enni, tudatosan megtervezni napunkat, végiggondolni, hogy mit is csinálunk. Jah, kérem, hogy erre
Szóval, mennyit ér az egészséged?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése