Van úgy, hogy valamit nagyon szeretnénk. Nagyon. Aztán amikor megkapjuk akkor nem tudjuk értékelni, nem tudunk vele mit kezdeni. És ilyenkor mit teszünk leggyakrabban? Hát persze, visszahúzódunk a csigaházba. Nagyon helytelenül. Merthogy: amikor kérünk nem árt ha tisztába vagyunk mindazzal amit valójában kérünk. Pontosan körülírva.
Amikor valaki életében megjelenik az a nagybetűs férfi, nagyon sok esetben elmarad az a fajta öröm, amit ilyenkor éreznünk "kellene". Látom ezt a környezetemben.
Nagyon szomorú, hogy emberek ezrei nem tudnak meg-és átélni egy-egy helyzetet, nem tudják átadni magukat annak a csodás érzésnek aminek birtokában csak akkor lehetnek, ha végre valahára kinyitnák a szívüket. Számomra ők az örök elégedetlenek. Ha van, az is baj, de ha nincs, az is. Nem lehet a kedvükben járni, ha mégis, csak nagyon nehezen és akkor sem lesz felhőtlen az örömük. Sajnálom az ilyen embereket mert nagyon de nagyon nincsenek tisztába magukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése