2012. január 12.

Agyam eldobom

1. Tegnap este egy kedves ismerősöm fb-os oldalán a következőt olvasom. A párbeszéd anya és lánya között zajlik.

Gyerek: ne aggódj má' meglesz matekból a hármas.
Anya: hogyhogy?
Gyerek: a körcikkből felelek, de azt úgyis tudom
Anya: Hívjál fel szünetben!
Gyerek: Hívj MOST NYUGODTAN, TECHNIKA ÓRÁM VAN.

Anya felhívta a gyereket technika óra közben. Hogy ezt honnan tudom? Mert jó pár perccel később anya a következőt írta a gyereknek:

Anya: Többet nem hívlak óra alatt mert annyira hangosan beszélt a tanár, hogy faszt sem hallottam belőled.

Hogy mi van??? Számomra totál elfogadhatatlan és érthetetlen az, amit egy szülő-diák megenged magának.

2. Ismerősnél. 71 éves. Kérdezem tőle, hogy új telefont kaptál? Mondja nevetve, hogy nem az övé, hanem a fogadott unokájáé. Mondom igen? És minek neki ilyen komoly telefon (ezt csak azért kérdeztem, mert láttam, hogy érintőképernyős és ez nálam már komolynak számít:))? Pláne, hogy 10 éves. Mondja a pótnagyi, hogy ezt a kérdést már ő is feltette a pedagógus anyukának és nempedagógus apukának, de a válaszuk csak annyi volt: Mert kell. És mert a gyerek inkább játsszon ezzel az órán, minthogy a matekórát zavarja.

Talán nem fűznék hozzá semmit, csupán tényeket írtam.:) Mert amit hozzáfűznék, az kurva durva lenne....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Saját bloglista