2011. október 26.

Miért ennyire hülyék a nők?

Nem leszek túl népszerű ezzel a bejegyzéssel, de vállalom. Meséli egy női ismerősöm, hogy a minap kiderült az, hogy a férje félrekúr. Az oké, hogy a férjét első körben elküldte a meleg éghajlatra meg ami ilyenkor szokásos, de hogy a nőt meg akarja verni/veretni, no, az abszurdum. Merthogy az a nő - a feleség szerint - csak egy rohadt kurva lehet, aki abban leli örömét, ahogy egy jól működő házasságban belerondít, meg különben is, milyen randa a nő, meg nagy a segge és vastag a combja és különben is olyan kurvás.
Meghallgattam majd megkérdeztem, hogy oké, értem én, hogy dühös vagy, meg minden, de áruld már el, hogy miért pont a nő az ELSŐDLEGES célpontod?
Válasz: mert ha az a büdös..........nő nem hajt a férjemre és nem vesz fel mindennap seggig érő szoknyát, akkor ez nem történik meg. Mert a férje asszonta neki - mármint a feleségnek - hogy a csaj nyomult rá, ő csak szabadulni akart....ő nem akarta azt a nőt...
Kívántam neki, hogy úgy rendeződjön az ügyük, ahogy nekik jók.

De most komolyan: ennyire hülyék a nők? Benyalnak egy olyan maszlag szöveget amit szerintem maguk sem hisznek el. Mindig a rohadt kurva nő a hibás, csak ő tehet róla, a férj egy szent. Nem egy és nem két esetet láttam, hallottam ahol a feleség előszeretettel a másik nőt hibáztatja.
Az a feleség, aki bedől a kedves férjura mindenféle ilyen és ehhez hasonló barom szövegének ilyen helyzetben, az meg is érdemli, hogy ezt tegyék vele.

4 megjegyzés:

  1. Ez nem ilyen egyszerű szerintem. :)

    Ez egy (jellemzően) három szereplős "játék". És mind a 3 szereplő épp úgy felelős általában.

    Ha a kapcsolatban valami nincs rendben, ha a nőnek túl gyakran "fáj a feje" és nem adja meg, amit a pasi akar, vagy csak ellaposodott a kapcsolat, elaludtak a hormonok (amik szinte minden kapcsolatnál elcsitulnak egy idő után), akkor az egyik fél gyakran figyelmes lesz a rövidebb szoknyákra, nagyobb "tüdőkre" vagy nagyobb figyelemre. A hormonok elkezdenek ismét dübörögni, de egy másik személy irányába. Erre sokan azt hiszik, hogy szerelem. És feladnak mindent, hogy azt a dübörgést újra átélhessék, illetve mert azt hiszik, hogy most az egyszer, ez tuti örökké tart majd.

    És aztán vannak azok a szende, ártatlan (kurvák), akik kihasználják ezt. Az sem érdekli őket, hogy ott van a kocsiban hátul a gyerekülés. Gondolják, ha elszedik a pasit, akkor hozzájuk tuti hűséges lesz, mert hogy hát ők sokkal jobban tudják, hogy mi kell egy pasinak. Még pár gyerek megszülése, ellátása, házimunka és munka mellett is.

    Persze, ha sikeresen szét is robbantják a házasságot, akkor sem biztos, hogy ők sikerrel járnak. Kb. akkora rá az esélyük, mint az elődnek. Pláne, ha a pasi hormonjai még képesek újra és újra dübörgésbe fogni és képtelenek megbecsülni azt, amit egy szerető feleségtől, családtól kaphatnak, anélkül, hogy orrba-szájba dugnának nap, mint nap, mint amikor még nem voltak gyerekek, amikor még volt energia, amikor még dübörögtek a kapcsolat elején a hormonok.

    Ha eléggé felnőtt a házaspár két tagja, akkor mind a kettő mélyen magába néz. Nem vádaskodik, csak gondolkodik, hogy ő mit rontott el. Mit kellett volna, kellene másképp. És ha megvan a gond - csak akkor lesz meg, ha képesek megérteni a másik problémáit, leküzdeni a saját sértődöttséget és elfogadni, hogy senki sem tökéletes, ők maguk sem - akkor el lehet kezdeni újraéleszteni a kapcsolatot és fel lehet turbósítani a hormonokat.

    És ekkor, a kurva nézhet más pár után.

    De a legtöbb pár, ember erre nem alkalmas. A sértődöttség erősebb és sokkal könnyebb másra mutogatni, mint magunkba nézni és elgondolkodni, hogy mi hol rontottuk el a dolgokat.

    De attól függetlenül, hogy a pár elrontott valamit, a történetben két kurva is van. A pasi, aki inkább félrelép, semhogy megjavítsa azt, ami nem működik tökéletesen, és az új nő, aki leszarja, hogy más férjét, gyerekek apukáját veszi el.

    De az is igaz, hogy ha nem lépne félre az egyik fél, akkor a felek hiába beszélgetnének a problémáról, senki sem venné komolyan. Onnantól, hogy a félrelépés megtörténik, már minden fél komolyan veszi ... de ekkor már a felek inkább csak bántják egymást, vádaskodnak és ezzel végleg pontot raknak a kapcsolat végére.

    Ahelyett, hogy újra felfedeznék egymást és megpróbálnák elkerülni ugyanazokat a hibákat.

    Emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek.

    VálaszTörlés
  2. Drága Sz., Barátosném! :)

    Teljes mértékben egyet értek Veled :) – így lehet, hogy én sem leszek túl népszerű :)

    És részben az előttem szólóval is egyet értek.
    Valóban a legegyszerűbb másra mutogatni, mint szembenézni a ténnyel, hogy a kapcsolatunk zátonyra futott, és bizony, ha nem teszünk ellene menthetetlenül elmerül. DE! Nem értem miért a harmadikat kell okolni?? És pláne miért kell lekurvázni?? Miért kell azt feltételezni, hogy szánt szándékkal az a célja, hogy szétrobbantson egy családot, minden áron megszerezze a pasit?! És ha csak él egy kínálkozó lehetőséggel? Ha csak egy kis kalandra vágyik, mert éppen nem él párkapcsolatban??
    Naivság elhinni, hogy a pasi „csak” áldozat.
    Az Utolsó cserkészből jutott eszembe egy mondat, mikor Bruce Willis rajtakapja filmbeli feleségét a legjobb barátjával (bár szó szerint nem tudom idézni): „Persze, épp erre jártál, megbotlottál a küszöbben és épp beleakadt a farkad…” :)

    Igen, az idő múltával a hormonok valóban elcsendesedhetnek, de én ezt sem tartom törvényszerűnek. Egy kapcsolat, a harmónia, a vágy életben tartásáért folyamatosan dolgozni kell MINDKÉT FÉLNEK! És ha nem vigyázunk a hétköznapok szürkesége, egyhangúsága, a napi problémák nagyon könnyen beszürkítik a kapcsolatot is. De meg kell tanulni ezen felülemelkedni. Akár egy pohár bor mellett átbeszélgetett este is sokat tud ezen segíteni :)

    VálaszTörlés
  3. Értem, hogy miről beszélsz, ám én eddig már nem mennék el. Amit én nem értek az az, hogy miért az a másik nő a hibás mindig egy nő szemében? Mert ebben az esetben is az volt, hogy a feleség a férjet szinte felmentette bűne alól, hisz ő - mármint a férj - nem akart semmit, csak hát nyomultak rá....Na, EZT ne mesélje be nekem egy nő sem, hogy ez egy elhihető duma. Én még nem hallottam olyanról, hogy egy hapsinak fegyvert tartottak a fejéhez kényszerítve azt, hogy megdugja a rövid szoknyás nőt. Amikor a kedves férj félrekúrt akkor is ott volt a gyerekülés a kocsiban.:) Egyetértek Veled abban, hogy amikor kiderülés a szerelmi háromszög akkor célravezetőbb elgondolkodni a feleségnek és férjnek, hogy ez mire volt "jó", mi ebből a tanulság. Kérdés az is, hogy a férj részéről a félrelépés mi volt: csak szex, az érzésbe való beleszerelmesedés, vagy valami AHA érzés amiből tényleg lehet több is.

    Én azt gondolom egyébként, hogy 100 félrejáró férfi közül szerintem jó ha 5 tényleg kilép a házasságából és boldog, új életet kezd a másik nővel. Ezt értem az AHA érzés alatt.:)

    És abban is igazad van, hogy emberek vagyunk és nem vagyunk tökéletesek, nem is ezzel van a baj.:)

    VálaszTörlés
  4. Szia B.!:))
    Csak nem Te is...???:)))) (ja, ez nem ehhez a sztorihoz tartozó megjegyzés volt:))

    Nagyon könnyen el tud laposodni egy kapcsolat, ez nem vitás, és persze ilyenkor jön az ismert duma; miszerint minden nap tenni kell a kapcsolatunkért. Csak sajnos ezt nem minden nap tesszük meg. A háromszög kiderülése tényleg lehet életmentő egy házasságban például, hisz akkor a házasság szerepelői valós képet kapnak arról, hogy mi is a helyzet. Még akkor is, ha ez egy elég fájdalmas lecke:) Tudod, szoktam mondani, ha egy kapcsolat szilárd alapokon állt a legelején, tényleg szerelem volt akkor mindig van hova visszanyúlni...:)

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók

Saját bloglista