Mostanában a megszokottnál is többet vagyok egyedül. A pasim anyja beteg. 1 hétig kórházban volt, péntektől viszont már otthon van. Azért utazott haza a pasim, hogy segítsen neki. Oké, szar dolog betegnek lenni, de még szarabb ha azt egyedül is csinálod végig.
Ami viszont böki a csőrömet az a következő:
semmit, de semmit nem tesz az "anyósom" annak érdekében, hogy jobban legyen. Beveszi a gyógyszereit és ennyi. Egyensúlybeli problémái is vannak - most emiatt került kórházba már másodszor -, ami intenzív szédüléssel, hányással párosul és egy általános kurvaszar érzéssel. Hogy mit tehene magáért? Hát például elmehetne fizikoterápia, masszázsra, tornára, de ő semmire nem akar elmenni. Csak a panaszkodás marad arról, hogy sok a munka a ház körül és ezt neki el kell végeznie, különben....
Tehát pénteken kijött a kórházból 1 hét fekvés után, a pasim szombat hajnalban indult hozzá, de már a kertben kapirgált. De nem azért mert jól érzi magát, hanem azért mert meg kell csinálni! Az agyamat dobom el...
Tavaly amikor ugyanilyen panaszokkal került a kórházba akkor is úgy történt az eset, hogy mindkét fia otthon volt vele (tök véletlenül), éjjel rosszul lett, de csak reggel bírt szólni, pontosabban a fiúk vették észre, hogy az anyjuk nincs kint a kertben, így hát bekopogtam hozzá és lám, ő még az ágyban volt, mert fel sem bírt kelni. Forgott vele a szoba. Most is ez volt a szitu. Mit csinált a két birka gyereke? Nem ám, hogy mentőt hívtak volna hozzá, nem, először felhívták a háziorvost, majd ő kiment és mivel közölte, hogy nem tud vele mit csinálni (ami tök érthető is) kihívta a mentőt. Na mindegy....
Én azt gondolom - és ezt mondtam is a pasimnak -, hogy nem vita, hogy az anyja szépen megcsinálja magának ezeket a betegségeket, hisz törődésre vágyik mert egyedül van. Ezt még meg is érteném, ha! De sehova nem jár el, pedig hívják, semmilyen kezelésre nem akar eljárni, mert minek az, a fiaihoz elutazni nem akar, mert messze vannak....1 évben kétszer majdnem térítésmentesen igénybe vehetne egy csomó kezelést, ami segíthetne neki, sőt még ki is tudna kapcsolódni, de nem! Nem és nem!
Ehelyett marad az, hogy a pasim minden szabadnapján utazik haza...
Tegnap este mondtam a pasimnak telefonon, hogy kérdezze már meg a kedves anyukájától, hogy neki mi is ér többet? Az egészsége vagy a kibaszott gaz. Bár tudom, hogy mi a válasza....
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi nem vagyunk jóban, ám félretéve az egomat még azt is felajánlottam, hogy jöjjön ide gyógykezelésre, laza csigalépéses tempóban 5 percre lenne a fürdő ahova el kellene járnia, nálunk tudna aludni és még kaját is kaphatna. Itt is vannak templomok, több is, mint ott, így ez sem lehetne probléma. Tudjátok mi volt a válasza mikor a pasim feldobta neki a labdát? Azért nem, mert mi van, ha útközben rosszul lesz....
Arról meg már nem is beszélek, hogy Harkány is egy laza 40 percre van tőlünk, oda is tudna bejárós lenni....
Drága Leendő Gyerekem/Gyerekeim!
Ha látnátok rajtam a "hogyan sajnáltassam magam és hogyan basszak ki a gyerekeimmel" című produkciómat kérlek szépen Téged/Benneteket, hogy nyugodtan üssetek agyon.
Köszönettel:
Édesanyád/Édesanyátok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése