Hála

A hála tanítható és kell is tanítani szerintem. Már egész pici kortól. Mert hálásnak lenni nem jelenti azt, hogy valami vagy valaki előtt meghunyászkodunk, kvázi ha hálásak vagyunk valakinek akkor tartozunk neki.

Nagyon sok gyereknél (és persze felnőttnél) tapasztalom azt, hogy számukra szinte minden természetes.

Természetes a sok finomság, a lakás tisztasága, a szülők csicskáztatása.  A szülői gondoskodás nem azonos a kihasználással. 
Értelemszerűen egy négyéves gyerek nem tud magának túró rúdit venni, azonban ha kap, akkor azt illendő lenne megköszönnie -a saját nyelvén -  a balga szüleinek pl. Szerintem. És ez tanítható már az első perctől fogva. Hogy kinél mennyi idő kell ennek az elsajátításához nyilván egyén függő. De ezért is van a szülő.

Annyira lehet látni, hogy melyik gyerekkel mennyit foglalkoznak a szülei és erre is azt mondom, hogy nem pénz és idő kérdése. Mert vannak szülők akik ha egész nap a seggüket otthon mereszthetnék, akkor sem a gyerekét "nevelné", játszana, kreatívkodna vele, hanem a kezébe adná a dvd lejátszóját és ezzel a dolog le van tudva.

Hiszem, hogy hálásnak lenni jó. Csodás érzés mikor valaki tesz érted és hálát érzel a másik felé ezáltal. Nem kell túllihegni ezt a háladolgot, csupán őszintén örülni neki, elfogadni és hálásnak lenni.:)

Azért sok aranyos, kedves, barátságos kölökkel is találkozom, na, őket nagyon bírom!:) És a szüleiket is, mert tesznek a gyerekükért!:)