Ki korán kel...

aranyat lel. De úgy is mondhatnám, hogy ki korán kel, havat lát.:) Tegnap este szokásos Cat fürdetés volt, ami azt jelentette, hogy fél tízkor feljött, evett, majd fürdettük, így gondoltam ott hátul a kisagyamban, hogy lesz éjjel pisilemenetel. Jól gondoltam. Hajnali fél 5-kor hallottam, hogy neszezik a kis drága, ismét össze-vissza járkál, de nem nyávog. Érdekes. Kimentem és ő rohant az ajtóhoz. Nem normálisan ugyan, hanem automatikusan húztam a kabátomat és csettegtem le vele. Volt értelme, no. Amíg ő a dolgát végezte addig én a hóesésben (esős hó ugyan) álltam és élveztem a látványt. Csend volt és világos. A hold bevilágította az egész udvart, nagyon szép volt. Nem volt olyan hideg talán ezért sem bántam, hogy a szempilláimon csücsültek a hópelyhecskék.:) Még mentünk egy házkört és 5 óra után 8 perccel már a lakásba is voltunk. Adtam neki enni amit bőszen és jóízűen meg is evett. Aztán visszaaludtunk reggel 7-ig.