Távolság

Pár héttel ezelőtt a Hír Tv Vetítő című műsorában (dokumentumfilm volt) mutattak be egy olyan nőt, aki jó pár évvel ezelőtt nekiindult a kenguruk földjének, Ausztráliának, hogy szerencsét próbáljon. Erdélyi volt a nő, de ez most lényegtelen is. Sikerrel vagy ahogy tetszik szerencsével járt, megtalálta a számítását. Nyilván nem volt könnyű neki - kinek az - és ott sincs kolbászból a kerítés, de valahogy mégis sokkalta inkább élhetőbbé teszi maga az ország az emberek életét. Kitanult több szakmát, férjhez ment egy erdélyi fickóhoz (!), vettek egy csodaszép házat, naponta 4-5 órát dolgozik, élvezi az életet. Megenged magának dolgokat, mert azt mondja, hogy az jár neki. Honi idő szerint karácsonyra mentek ki a nő szülei Ausztráliában, Sydney városában. Persze ekkor is forgott a kamera. Olyan szülők mentek ki, akik nem tudták azt még elképzelni sem, hogy lehet úgy is élni, hogy nem napi 20 órát dolgoznak MINDEN NAP. A lány apukájának az ottani édes semmittevés inkább egy fogcsikorgatós kínszenvedés volt, hisz parasztember lévén nem ebbe nőtt fel.
Fél év eltelte után ismét forgott a kamera, ezúttal a lány ment haza szülőfalujában a férjével.
Megindító volt nekem ez az egész film. Olyasmit sugárzott amin szerintem mindenki elgondolkodott már: ennyi az élet? Ez az élet? Reggel felkelni, munka, szokásos körök, este, alvás, majd minden kezdődik elölről.
Tudom, hogy nem ennyi az élet, viszont az rémisztő tud lenni, hogy annyi de annyi gyönyörű, érdekes, szavakkal ki nem fejezhető szépséges táj van a Világban amit látni kell, amit muszáj látni, megszimatolni, érezni, átélni, megélni, viszont egy társadalmilag elfogadott normális életben ez nem tud beleférni. Idő és pénz hiányában. Vagy pénz és idő??? Nem tudom....

Hűűű, de elkanyarodtam. A lány azt próbálta elmondani, az anyósával együtt, aki szintén ott kinn él, hogy 40 év után is a gyökerek azok maradnak, ahol megszülettek.Ez érthető, hisz ahogy a nevében is benne van: gyökerek. És az mindig ott van, ahonnan az életet kezdtük. A lány elmondása szerint boldog és kiegyensúlyozott életet él ott kinn, mindene megvan amiről gyerekként álmodott. És én is ezt láttam rajta.

A távolság valóban megváltoztat emberi kapcsolatokat. Nem vagy része az "otthon" maradott embereknek, nem vagy része a mindennapjaiknak még akkor sem, ha használod a technika vívmányait. Tapasztalatból tudom. Amikor felsejlik benned az, hogy mikor vagy itthon és mikor otthon. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el nálam amikor először éreztem szülővárosomba hazatérve, a szülői házba belépve, hogy olyan idegen minden. Idegen már a szag, illat is. Ismerősek a tárgyak, ismerős a környezet, de mégsem találom a helyem. Miközben meg jó ott(hon) lenni.:)))