vágyom. Ahol csak egyszerűen jó lenni. Ahol a szemem megpihen a Magyar Tengeren. Csak nézem, nézem a vizet majd a túlpartot és egész egyszerűen azt érzem, hogy még, még, még....hogy soha nem szűnjön meg....de mi is? Hát persze, hogy az érzés. Percről percre változik a víz színe, néha nyugodt és békés máskor meg, mint egy ló aki ki akar törni a karámból. Szeretem nézni a vitorlásokat, hajókat. Olyan szépen siklanak a vízen. Kedves kis sirályok kísérik a hajókat, környékezik meg a fürdőzőket. Na és persze ott vannak a hattyúk. Ők elmaradhatatlanok a balatoni fényképekről, képeslapokról.
Félek a siklóktól de azért várom, hogy megpillantsam őket. Persze csak tisztes távolságból. Mert ők is hozzátartoznak a Balatonhoz. Épp úgy ahogy a balatoni hekk és a főtt kukorica. Meg a bóvli, gagyi nyári játékok mint például a színesebbnél színesebb gumimatracok, amik csak addig élnek amíg vízbe nem teszed őket. Az igazi a piros-kék szövetmatrac ami még gyerekkoromban volt. Legalábbis nekem.
Imádom az este illatát is. Mindenhol koktélok, csavaros fagyik, palacsintázós helyek....
Jó leülni a partszélre és csak ott lenni. Megélni a jelent azt a bizonyos pillanatot. Imádom a Balatont!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése