mindenki saját maga szabja meg. Bárhol, bármikor. Oly sokszor kerülünk viszont olyan élethelyzetbe, amikor egy-egy dolog valóban nem miattunk hiúsul meg, egész egyszerűen nincs befolyásunk a dolgok alakulása felett akkor és ott. Mit tehetünk? Hát sok mindent
nem, az egyszer biztos. Az indulatosságon át a flegmatikusok békésnek látszó beletörődésén át tényleg bőven van választási lehetőségünk. Mindannyiszor azt tapasztalom, hogy a kezdeti
felcseszem az agyamat és kedvesen de határozottan elküldöm a p....ba kezdetű mondataim után az agyam azon része veszi át az irányítást a továbbiakban amikor előbb gondolkodok, mint beszélek. Hogy ez mennyire jó vagy sem, arra még nem jöttem rá. De talán nem is ez a lényeg. Ami biztos az az, ha én valamiről/valakiről azt gondolom, hogy jó, igazságos, szép, kedves...stb, akkor azért kiállok és "harcolok" az igazamért vagy legalábbis az igaznak vélt igazságnak.:) Nem veszekszem, hanem megpróbálom azt elérni, hogy a másik féllel szemben érdemben ütköztessük a nézetüket. Persze ennek is csak akkor van értelme, ha maga az ügy, amiről szó van, lényeges, fontos: rólam/nekem szól.
Ma nem ez történt: megpróbáltak hülyének nézni, de úgy, hogy esélyt sem kaptam arra, hogy elmondhassam a véleményemet. Mert a másik félnek az, ahogy ő viselkedett tök természetes, neki tök természetes az, hogy a másik fél a hülye és ő hazudik. És ilyenkor bizony - mint kolerikus személyiség - sérti az egomat meg mindent, az, hogy így viselkedtek velem (szerencsére ritkán van benne részem). Aztán pár perccel később, miután kinyitom a fejemen a szelepet ahonnan távozik a lila gőz, mormolok pár nem túl nőies mantrát, veszek pár mély lélegzetet, belátom, hogy ezt a "csatát elvesztettem". És lám: nem dőlök emiatt a kardomban. Merthogy: 1. vitatkozni csak azzal lehet, aki arra érdemes, 2. vitatkozni tudni kell, intelligencia kérdése, 3. egy tekintet néha többet ér, mint egy anyázás (bár a kettő kombinációja sem utolsó), 4. a hülye lehúz a rutinjával, hisz ő már nagyon edzett, 5. azt tudom mondani, hogy mindent megtettem akkor és ott ami az adott helyzetben elvárható volt tőlem.
Nem egyszerű a hülye emberekkel.
Egészségügyben történt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése