Egy kapcsolatban

nem érezheti sem az egyik, sem a másik fél azt, hogy valami muszáj, valami kötelező lenne. Mert ha ezt érzi bármelyik fél is, akkor ott valami gond van. Amikor valaki úgy dönt, hogy a másik mellett teszi le a voksát, akkor véleményem szerint automatikusan következik az, hogy elköteleződik a másik mellett és kiállja a "hétpróbát".  És vallom, amíg két ember szereti egymást, addig tart az elköteleződés, utána megszűnik. Persze lehet, hogy valaki, hogy "csak" azért van a másikkal, mert.....blabalblablll....de az nem elköteleződés, hisz nem önként, saját elhatározásából teszi, hanem érdekből. Persze, az érdek is csak egy elhatározás kérdése, de ott a szív jeges, csak a racionalitás az, ami létezik. Olyan ez, mintha az ember nem egy lény lenne, hanem egy gép.
A kapcsolatban mindig valami vagy valaki miatt kelünk fel a komfort zónánkból, de hiszem és tudom, hogy ez nem rossz. Ez nem áldozathozatal kérdése, hanem egyszerűen azért teszem, mert szeretem a másikat, és adni akarok neki, és itt jön a lényeg; saját elhatározásomból. Csak úgy.
Már nem emlékszem, hogy kitől olvastam, de a lényege az volt, hogy arra a kérdésre, hogy - miért szereted a párodat - sokan elkezdték felsorolni, hogy mert - magas, kedves, aranyos, nagymellű, jól csókol, gazdag, van ez, van az...stb - pedig ezek csak külső jegyek, köze sincs ahhoz a valódi emberhez, akibe beleszerettél valaha. A jó válasz szerinte - sajnos továbbra sem tudom, hogy kitől olvastam - az, hogy csak.
És milyen igaz!
Hisz a Párunkat soha senki nem fogja úgy ismerni, mint én. Meglátni azokat a dolgait, tulajdonságait amit csak nekem mutat... mert én látni akarom azokat....legyen szó jó és kevésbé jó tulajdonságokról.

Szerintem nagyon túl vannak spirálozva a párkapcsolati kérdések. Egy épelméjű ember csak tudja azt, hogy szeretem-e a másikat vagy sem. Az már más kérdés, hogy akkor is szeretem-e, ha beteg, ha nincs pénze, ha nincs munkája, ha büdöset szarik...stb, vajon akkor is elköteleződöm mellette????
A szeretet és az elköteleződés kéz a kézben jár????:)