Minglik

Az Okosok azt mondják, - idézem - hogy a mingles elnevezés a "mixed singles"-ből ered, és azt igyekszik lefedni, hogy ebben az életformában a szinglik és a párkapcsolati lét sajátosságai keverednek. Jelmondatuk: együtt lenni, de külön lakni. Hmmmm....érdekes. Vaj' miért van az, hogy ennyire nem merjük magunkat adni egy kapcsolatban? Egyáltalán kapcsolat az effajta kapcsolat? Hisz véleményem szerint ha mernénk önmagunk lenni, ha vállalnánk magunkat úgy, ahogy vagyunk, akkor miért jelent (het) gondot az, hogy akit én voltaképp szeretek és jól is érzem magam vele, mégsem akarom a közös wc használatát - minden nap -  felvállalni. Kvázi, szép vagy, jó vagy, de ideje hazatiplizned. Hol lehet itt a kutya elásva? Szerintem: 1. csak szexre kell a pasi, semmi másra, de ezt mégsem vállalhatom fel x.y. dolog miatt (ergo a saját kifogásaim miatt), 2. több vasat tartok a tűzbe (hehehe), 3. baromira nem köteleztem el magam amellett a személy mellett, 4. nekem tényleg így jó, és leszarom, hogy ki mit mond, hisz nekünk ÍGY jó és pont.
Bennem felvetődött az a kérdés, hogy akkor a szeretői kapcsolatokat ezentúl, hivatalosan mingliknek tituláljuk? Hisz nézőpont kérdése, hogy mennyit vagyunk együtt, ami tuti az az, hogy este a pasi asszonyhoz megy haza. Ezentúl csak és kizárólag az a szingli, aki totál egyedül van, mindenféle kamaty nélkül?:)
Nekem tök mindegy, hogy ki hogyan éli a (pár)kapcsolatait, a legfontosabb az, hogy a két félnek legyen az jó. Viszont úton-útfélen arról beszélünk mi nők is, hogy keressük a biztonságot, keressük a szerető férfit, keressük gyermekeink apját...stb, miközben rengetegen mingliként élünk, hisz a mai világban a "nekem ne szabja meg a férjem, hogy mennyit költök a fodrásznál" című női duma óhatatlanul is elhagyja szánkat. Mégis, akkor mit várunk? Sokszor, mi nők azt gondoljuk (és ezáltal úgy is cselekszünk), hogyha elhagyott bennünket az a tetű-mocskos disznó férjem/pasim, minglitársam:), akkor ezután 1. minden pasi szenvedni fog, 2. tuti, hogy nem mosom többet más hímnemű szaros gatyáját, 3. vigyen kajálni, hozzon virágot, napjában 2x gyűrje velem a lepedőt, de menjen szépen haza, oszt holnap majd ismét udvarolhat. Életünk során mindenki megkapja a maga pofonját; de kérdem én: azért mert hagytad, hogy úgy bánjanak veled, ahogy az tették, ezért saját magadnak esélyt sem adsz többé a számodra is normális élet folytatására?:)