Szépség

Egy nő állandó harcban áll a tükörben látottakkal. Ki ez? Mi ez? Nem ismerem. Pedig dehogynem ismered, nap, mint nap vele vagy, az év minden szakában, nagyon is jól ismered AZT a pofát. Miért van az, hogy ahányszor egy nő belemámul, belenéz a tükörbe sose tetszik neki az, amit ott lát? Miért? Mitől függ az, hogy egy nő jól néz ki? Egyáltalán van az a pont, amikor egy nő azt mondja magáról, hogy "ez igen, de jó csaj vagyok". Mindenféle "de, de azért, végülis, nekem már mindegy"...stb jelzők duruzsolása nélkül?
Amit én látok, tapasztalok az a következő: Persze kivételek mindig vannak:) a mai 15-20 év körüli lányok sokkal többnek néznek ki tényleges koruknál. Illúzióromboló smink(értsd: tegnapról maradt), nagdrágból itt-ott kifolyó hájréteg, félig lekopott körömlakk, enyhén dzsuvás haj, igénytelen testtartás, ápolatlan fogazat. Folytassam? Gondolom mindenki látott már ilyen lányokat. De ezek a szerencsétlen lányok valahonnan hozzák ezt az igénytelenséget, nemde? Hát honnan hozzák? Igen, jól gondolod: otthonról. Bingó! Akkor milyen lehet a kedves mama????? Ahogy visszaemlékszem tini korszakomra, voltak pattanásaim - néha még most is:) - meg produkáltam a tinik mindenféle tünetét, de igénytelen sose voltam. Nagy kaland egy-két pattanás az orrod hegyén, de ettől még lehet jól érezni magad. Egy nő, aki mondjuk mellesleg anya is (legalábbis annak hiszi magát) miért hagyja ezeket az igénytelenségeket szó nélkül? Akarom mondani miért nem mutat példát? Mert a smink, a hajlakk, a körömlakk..stb egy lánynak éppúgy szükséges, mint egy felnőtt nőnek, csak éppen valahogy az arányokat, a mezsgye vonalát nem találják el, ami az ápoltságot az ápolatlanságtól/igényteleneségtől megkülönbözteti. Az igényesség nem pénz kérdése. Nem tudom, hogy a mai 20-as korosztály mitől tehenedett így el (sejtésem van), de az agyam dobom akkor, amikor egy fokhagyma  (és ez talán a jobbik eset???!!!) fenekű lány felhúz egy csípőnacit, amiből szó szerint kifolyik a hája, ehhez egy trendi szűk kis pólót magára ránt, a mellei épp hogy elférnek benne, de pechjére a póló felcsúszik és szabadon lifeg az úszógumi. Hmmm. A jobbik eset ha ezt a lányt látszólag nem zavarja, mert vallom, hogyha az ember jól érzi magát a bőrében, akkor nincs az a beszólás, ami őt ebben megingathatná. Biztosra veszem, hogy a már ilyen fiatal korban eltehenesedett lány anyucikája is hasonló adottságokkal rendelkezik. Szóval, ismét a minta otthonról. A mai 30-as nők az állandó nyafogásukkal jeleskednek. Megjelennek az apró ráncok, a narancsbőr elhatalmasodik a sonkákon, igazi tenyeres-talpas menyecskékké válnak. Ha van gyerek az jó, hisz lehet a gyerekszülésre, ha nincs akkor a kényelemre fogni. Kifogás-nyafogás mindig van. A 40-50-es korosztály ugyanaz, mint a 20-as korosztály, csak nagyban. A gond - félreértés ne essék - nemcsak a tehénkéknél van ám, a vékony nőtársak sem különbek:) Jobb esetben cipőt a cipőboltból veszünk, fogat a fogorvosnál csináltatunk, így ha problémás a bőrünk, a hajunk, a lelkünk, vagy csak egyszerűen NŐIes tanácsra, javaslatra vágyunk, akkor miért a szomszédhoz megyünk? Szerintem az igényesség első alapköve az, hogy miután felismertem a bibit, szakemberhez fordulok. A példát magunk előtt hordozzuk.

A "cél", avagy az a bizonyos fagyikehely

Előző bejegyzéshez:


http://image.hotdog.hu/_data/members2/806/915806/images/fagyikehely.jpg 

Kérsz fagyit, Drágám? - másképp

Az úgy volt, hogy egy pár sétálni megy. Mennek-mennek, rójják a macskaköves kis utcákat, minden idillikus, amikor is a lány szeme megakad egy édes cukrászdán. Hmmm.....olyan de olyan kelyhet be bírnék nyomni, hogy csak na - gondolja magában. Ááááá, ez így túl eccerű, snassz, inkább a következővel próbálkozik:
Lány: Figyelj csak Drágám, látod ott azt az édes kis cukit?
Pasi: Látom. És megy tovább.
Lány: Fasza, hát ebből így nem lesz dözsihabzsi, gondolja.
Lány: Nem vagy szomjas? - legyél vazze......
Pasi: Nem.
Lány: Hmmm...nem adom fel....
Lány: Éhes? Vagy nem kell pisilni, kakilni? Hisz ilyenkor szoktál (mármint kakilni), nem? - na, lécci-lécci.....valami már legyen, gondolja magába.
Pasi: Egyiket sem kell. Elintéztem séta előtt.
Lány: Pár pillanat hatásszünet, majd így folytatja: Hát ezt nem hiszem el, hogy ekkora bunkó paraszt vagy. Csattan fel...
Pasi: Te jó ég! Mit vétettem? Mi történt? Mi a baj?
Lány: Itt egy cuki, de Te akkora tahó vagy, hogy meg sem kérdezed, hogy velem mi van......
Pasi: ??????? Néz bambán.
Lány: .....majd szomjan halltam, ráadásul töri ez a hülye cipő a lábamat is, tampont is kellene cserélnem, de Te nem vagy képes ezt észrevenni. Megint csak magadra gondolsz! Tipikus férfi vagy! - és qrvára duzzog, miközben a lelke mélyén örül, hogy na......hisz eksön lesz: fagyikelyhet fogok enni.
Pasi (hebegve): De Drágám, miért nem szóltál, hogy szomjas vagy...stb?
Lány: Szóltam.
Pasi: Szóltál????? De édesem, mikor?
Lány: Biztos nem figyeltél rám, szokásodhoz híven.
Pasi: Szívem, hidd el, nem szóltál. Itt jövök melletted, hallottam volna ha szólsz.
Lány: Szóltam és kész. De gondolom ismét másutt járt az eszed (azon a szőke qurván aki előttünk tipeg)
Pasi: Ööööö....télleg nem hallottam, hogy szóltál volna (elbizonytalanodik, hogy a lánynak van igaza?)
Lány: Most ezen akarsz vitázni? Miért rontod el ezt a szép délutánt? Mi lenne ha eccer belátnád, hogy (sorozatosan) hibáztál (most is).
Pasi: Igen, igazad van. Ne vitázzunk, hisz szeretlek. Kérlek bocsáss meg nekem.
Lány: :))))))) Nagykegyesen:) Hehehe

Nézőpont kérdése, de heppiend lett a vége.:) A lány elérte amit akart, no de milyen áron? Tette ráadásul mindezt úgy, hogy totál idiótának nézte a pasiját. Sőt, le merem fogadni, hogyha maholnap a lány összeül a barátnőivel, akkor a sztorit a fent írtak szerint fogja előadni, kihagyva a monológokat. Aztán együtt szidják azt a szemét mocskos tetű hímneműt, aki nem képes még azt sem észrevenni, de legfőképpen kitalálni (!) hogy az ő kedvese bizony fagyit nyalna....vagyis enne kehelyből.:)))))

Szerintetek ciki lett volna azt mondani a lánynak, hogy "figyelj, üjjünk má be a cukiba egy fagyikehely erejéig, jó"?:))

Én már "sajnos" az első mondat után megbukom, hisz ha azt kérdezném, hogy "Nem vagy szomjas?", azt a választ kapnám (100000%), hogy "Nem, miért Te az vagy?:))))))))))))))))))))))))))))) Tanul tőlem...:)))))

Minglik

Az Okosok azt mondják, - idézem - hogy a mingles elnevezés a "mixed singles"-ből ered, és azt igyekszik lefedni, hogy ebben az életformában a szinglik és a párkapcsolati lét sajátosságai keverednek. Jelmondatuk: együtt lenni, de külön lakni. Hmmmm....érdekes. Vaj' miért van az, hogy ennyire nem merjük magunkat adni egy kapcsolatban? Egyáltalán kapcsolat az effajta kapcsolat? Hisz véleményem szerint ha mernénk önmagunk lenni, ha vállalnánk magunkat úgy, ahogy vagyunk, akkor miért jelent (het) gondot az, hogy akit én voltaképp szeretek és jól is érzem magam vele, mégsem akarom a közös wc használatát - minden nap -  felvállalni. Kvázi, szép vagy, jó vagy, de ideje hazatiplizned. Hol lehet itt a kutya elásva? Szerintem: 1. csak szexre kell a pasi, semmi másra, de ezt mégsem vállalhatom fel x.y. dolog miatt (ergo a saját kifogásaim miatt), 2. több vasat tartok a tűzbe (hehehe), 3. baromira nem köteleztem el magam amellett a személy mellett, 4. nekem tényleg így jó, és leszarom, hogy ki mit mond, hisz nekünk ÍGY jó és pont.
Bennem felvetődött az a kérdés, hogy akkor a szeretői kapcsolatokat ezentúl, hivatalosan mingliknek tituláljuk? Hisz nézőpont kérdése, hogy mennyit vagyunk együtt, ami tuti az az, hogy este a pasi asszonyhoz megy haza. Ezentúl csak és kizárólag az a szingli, aki totál egyedül van, mindenféle kamaty nélkül?:)
Nekem tök mindegy, hogy ki hogyan éli a (pár)kapcsolatait, a legfontosabb az, hogy a két félnek legyen az jó. Viszont úton-útfélen arról beszélünk mi nők is, hogy keressük a biztonságot, keressük a szerető férfit, keressük gyermekeink apját...stb, miközben rengetegen mingliként élünk, hisz a mai világban a "nekem ne szabja meg a férjem, hogy mennyit költök a fodrásznál" című női duma óhatatlanul is elhagyja szánkat. Mégis, akkor mit várunk? Sokszor, mi nők azt gondoljuk (és ezáltal úgy is cselekszünk), hogyha elhagyott bennünket az a tetű-mocskos disznó férjem/pasim, minglitársam:), akkor ezután 1. minden pasi szenvedni fog, 2. tuti, hogy nem mosom többet más hímnemű szaros gatyáját, 3. vigyen kajálni, hozzon virágot, napjában 2x gyűrje velem a lepedőt, de menjen szépen haza, oszt holnap majd ismét udvarolhat. Életünk során mindenki megkapja a maga pofonját; de kérdem én: azért mert hagytad, hogy úgy bánjanak veled, ahogy az tették, ezért saját magadnak esélyt sem adsz többé a számodra is normális élet folytatására?:)

Bevezető, gondolataim

....hogy milyenek is vagyunk, mi nők? Szerencsére különbözőek. Ezt akár mondhatnák a férfiak. De kérdezhetném én is, mint nő: Milyenek is vagyunk? Milyenek vagyunk bizonyos élethelyzetekben, miként viselkedünk akkor, amikor célt akarunk érni - függetlenül, hogy miben, miért, kiért. Vajon merjük-e vállalni önmagunkat, érzéseinket? Tudunk-e bizonyos megtett dolgok után tükörbenézni? Vajon létezik-e a nőknél a lelkiismeret? Mit teszünk, ha megszólal? Egyáltalán meghalljuk-e? Hogyan viszonyulunk a párunkhoz, a gyerekünkhöz, a környezetünkhöz, a szexhez, a szerelemhez, a pénzhez, a pozícióhoz, egyszóval az élethez? Hmmmm.....?
Elsősorban a megélt, átélt tapasztalataimra hagyatkozom, fenntartva magamnak azt a jogot, hogy kendőzetlenül, őszinte nyíltsággal nyilatkozzak helyzetekről, nőkről. Elsősorban nőkről. Nem ítélkezem. Nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz, egyet tehetek: elfogadni nőtársam döntését. Pro és kontra. Kezdjünk bele.....