Tudom, hogy vannak emberek akik rengeteg pénzt kifizetnek azért, hogy egy-egy intenzívebb kurzuson vehessenek részt. Mindezt persze úgy, hogy a tanár egy mukkot sem beszél magyarul. Hát mi is részt fogunk venni a jövő héten egy ilyen intenzív kurzuson, méghozzá a lakásunkban.
Történt tavaly, hogy az adventi kirándulásunkon megismerkedtünk egy angol néger sráccal aki származását tekintve ghánai de Londonba és a szülővárosomban is lakik. Összebarátkoztunk aminek az lett a vége, hogy idén nyáron meglátogatott minket. 3 napig töménytelen mennyiségű angol...reggel, délben és este. Mit ne mondjak: az első nap végére úgy éreztem a fejem, mint akinek a gondolatai szabad röppályára kerültek. Minden nyelven képes voltam gondolkodni, csak nem tisztán. Néha már magamat sem érettem. Magyarul.
A második nap könnyebb volt; talán voltak olyan pillanatok is amikor még élveztem is a dolgot:))))
Sajnos nem beszéljünk a pasimmal olyan jól a nyelvet, pedig mindketten elég sokáig jártunk tanárhoz, de mindenki ismeri az újrakezdők kínját-baját...de ez a "kurzus", vagyis az ilyen fajta maga a csoda. Önfeledten, görcsök nélkül gyakorolhattuk úgy az angolt, hogy mindig kaptuk a visszajelzést a sráctól. Kötetlenül, valódi szitukat "gyakoroltunk". Ha nem ment így ment úgy. Ha nem találtuk a szavakat, kerestünk az agyunkban másikat vagy körülírtuk. Ha így sem ment kezdtük elölről. Majd jött az ektiviti:))
Egy szónak is száz a vége: ismét jön a csávó. Várjuk nagyon. Nem csak az angol miatt, hanem önmagáért is. Más ember, más bőrszín, más gondolkodásmód, más mentalitás, egyszóval más minden.És ez jó. Nagyon is. És ami még nagyon jó az az, hogy kreatívnak kell lenned. Figyelsz, fordítasz, gondolkodsz...:)
Az angol nyelvtanároknak csak annyit üzennék, hogy mit nekem nyelvtan...majd ahogy jön:)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése