Álmos reggelek

A tél meghozta magával az álmos reggeleket. Mármint nekem. Nem szoktam nagy ügyet csinálni abból, ha fel kell kelnem - persze vannak nagyon húzós reggelek is - de mostanában nehezen megy. Kibújni a jó meleg takaró alól, na, azt már nem.:) Aztán de. Muszáj. Mert Cat +-5 perc eltéréssel ugyan, de jön és szól - ha nyitva van az ajtó, márpedig mostanában nyitva van, mert van, hogy velünk alszik - hogy idő van. De ezt csak hétköznap teszi. Hétvégén egy picit - na nem sokat - ő is kileng:)
Mikor Cat szól, hogy idő van, kimegy a nappaliba, ráfekszik a radiátorra (törzshelye, vaj' miért?) és nyugodtan vár. Aztán utána megyek, köszöntöm, mire ő is köszönt. Kimegyünk a konyhába, felhúzom a redőnyt - még szürkeség van - Cat nyújtózik, elfekszik a szőnyegen, és vár. Vagy egy újabb simire vagy pár szem falatra. Adok neki enni amit legtöbbször csak eltemet virtuálisan, addig én feldobom a kávét. Aztán leengedem. Az első 60 lépcső kora reggel:) Aztán visszamászom a harmadikra és szólok pasinak, hogy keljen ki. Először szelíden. Aztán tejhabot készítek magamnak. Szólok pasinak másodszor is, hogy keljen fel de ekkor már a függönyt is elhúzom majd a nappaliban bekapcsolom a tévét. Kávékat kitöltöm, befészkelem magam a kanapéra, magamra húzom a takarót és várom, hogy előbújjon a pasi. Még egy bekiabálás neki, mire már századjára mondja, hogy jövök....:) Aztán ő is leül a kanapéra, kihozza a takaróját és azt mondja, hogy ébredezik. A kávéjával nagy szerelembe esik és csak néz maga elé. Néha egyet-egyet "odamorrant" válaszképpen, de látom, érzékelem, hogy totál használhatatlan. És ahogy az idő halad, úgy gyorsulnak fel az események:)

Álmosak a reggelek, vitathatatlan. Viszont ebben is van valami melegség. Pláne hétvégén; olyan jó néha 10 óra fele visszabújni - már aki, mert van aki addig sem kel fel -, délig még aludni.:)