Mivel nő vagyok, gondolom nekem is vannak anyai ösztöneim. Még akkor is ha még nincs saját gyerekem. Nevezhetjük bárminek ezt az ösztönt, tény, hogy a Cat felett úgy anyáskodom, mintha a gyerekem lenne. Ami igaz, az igaz, amolyan cicagyerek nekem.:) Igaz, hogy nem kéri, de ha alszik betakarom - mondjuk nincs ellenvetése -, nehogy megfázzon vagy, nem tudok mellette úgy elmenni - vagy ő mellettem?:) - hogy hozzá nem érek vagy, ha bemegyek a boltba mindig veszek neki valami nyalánkságot, pl. jutalomfalatot. Mindig megkérdezem, hogy kér-e a joghurtomból vagy a sajtomból.:) Még soha nem mondta, hogy "kösz, ma kihagyom".:)
És hát azok a szemek...olyan cuki. Übercuki. Ha megyek hazafelé és meglát, már álló farokkal (most kivételesen nem arra gondolok:)) peckesen rohan elém és valami kedves hangot ad ki. Ha odahajolok hozzá, már dugja is a nedves kis orrocskáját. Folytathatnám az ömlengést, de minek. Egyszerűen ez a Cat úgy tökéletes, ahogy van.
Mikor leviszem pisilni, vagy csak császkálni van kedve, mindig elmondom neki, hogy az úttestre ne menjen ki, és nem biztos, hogy az a kutya akit ő kinézett magának, viszonozza érzéseit, ergo nem kell minden kutyához odamennie.:)
Vagy csak egyszerűen készülök majd a majdani anyaságra??:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése