Nem vagyunk jóban. Mondhatom azt is, hogy utálom. Mert amennyi csokit én eszem 1 évben, hááát, az finoman szólva is q....kevés. Mensi előtt jól jön néha, de csak néha egy-egy falat bounty, vagy lottó szelet.
Ma fagyit akartam enni. Volt is itthon, csakhogy olyan Magnum- féle. Étcsokival és mogyoródarabbal volt bevonva. És nem voltam rest, késsel lefejtem róla az egész csokis trutyit és kidobtam. Igen, kedves csokiimádók, jól olvastátok, kidobtam. A megmaradt finom vanília fagyit meg befaltam. De mivel mohó voltam és ebből fakadóan figyelmetlen, nem vettem észre, hogy maradt rajta egy darabra csoki. És bekaptam. És kurva szar volt. Még mindig érzem a számba azt a tömény ízt....brrrr.
Nem értem, hogy lehet szeretni a csokit. Olvasom blogokban, itt-ott, hogy így az étcsoki, meg így a forró csoki, meg a trüffelchilisrózsaborsos csoki így, meg úgy....ízlések és pofonok tudom jól, de akkor sem értem, hogy lehet megenni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése