Düh...

Sajnálom, hogy ezt a posztot nem tegnap este írtam meg. Történt ugyanis, hogy tegnap este elmentünk vásárolni. A Párom már a pénztárban állt én meg bolyongtam az üzletben. Egyszer csak láttam, hogy jön egy pénztáros új pénztárat nyitni, gondoltam odaállok. Jeleztem a Páromnak, hogy jöjjön. Beálltam előre aztán egyszer csak egy nő se szó se beszéd félretolta az addigra már a futószalagra pakolt cuccomat és betolakodott elém. Ezt a pofátlanságot nem hagytam szó nélkül. Szó szót követett. A Párom nem csinált semmit. Aztán kimentünk a boltból, a nő is, majd mikor visszatoltam a kocsit akkor is beugatott (de nagyon csúnyán). Persze nekem erre is reagálnom kellett. Ekkor a Párom azt mondta a nőnek, hogy most már fejezze be, neki van igaza (mármint a nőnek) majd indulatosan rám nézve velem is közölte enyhén emelkedett hangban, hogy én is fejezzem már be. Ott, mindenki előtt, amit nyilván a nő is hallott.
Akkor már nem is az fájt ahogy az a nő beszélt velem, hanem amit a párom tett. Nem állt ki mellettem. Szerinte ő jól cselekedett mert már nem bírta hallgatni a vitatkozást.

Eltelt egy éjszaka de még mindig nagyon fáj a szitu, hogy megalázott mások előtt. Én azt gondolom, hogy az ember a párja mellett egy harmadik személlyel szemben kutya köteles kiállni, aztán majd otthon a négy fal között megbeszélik a többit. Nálunk kurvára nem ez történt.:((((((